2025.01.14
Hummel Kornél atyát a "vakok papjá"-nak és a "szeretet áldozatá"-nak is nevezhetjük.
1944 végén és 1945 elején, a budapesti ostromzár idején sokan lettek az utcai harcok halálos áldozatai, köztük van négy római katolikus pap is, egyikük Hummel Kornél atya.
Az egyházi jelentés így ír róla: "Hummel Kornél életének harmincnyolcadik, áldozópapságának tizenhatodik évében az angyali erény védelmének áldozataként fejezte be buzgó papi életét.”
Az esztergomi főegyházmegyei hivatalos paphalotti bejegyzéséből megtudhatjuk: „Az életét kioltó golyó mellkasába fúródott, és szívét rombolta szét. Beteljesedett, ami után már fiatalkora óta vágyódott: 1945. január 17-én elnyerte a vértanúságot, s utolsó szavaként ezzel köszönte meg: „Deo gratias!”
Hummel Kornél 1907. július 12-én született Budapesten.
Édesapja a Bécsből ideszármazó Hummel Ede aranyműves volt, édesanyja Liska Olga, postai tisztviselő.
Hárman voltak testvérek: Kornél nővérét Emíliának hívták, és korán elhunyt. Öccsét édesapjuk után Edének nevezték.
Kornél 9 éves volt, amikor édesapját, és 12 éves múlt, amikor édesanyját is elveszítette. Öccsével együtt anyai nagybátyja gyámsága alá került.
Szűkösen, szegénységben éltek. Emiatt Kornél arra kényszerült, hogy iskola után a Keleti pályaudvar egyik sarkán a járó-kelő emberek lábbelijét fényesítve szerezzen némi pénzpótlékot.
Az elemi iskola után Budapesten, az István úti gimnáziumban és a Damjanich utcai Regnum Marianumban tanult. Kiváló hittanáraitól megkapta azt az útravalót, amely fokozatosan jobbra és többre késztette.
1925-ben kezdte meg tanulmányait az esztergomi papneveldében. 1929. május 26-án lett diakónus, de mivel még nem volt huszonkét éves, pappá szentelése csak szentszéki engedéllyel valósulhatott meg. A szükséges engedélyt Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi érsek kérte és kapta meg Rómában.
Ennek köszönhetően 1929. június 29-én az esztergomi bazilikában szentelték pappá. Az ünnepi esemény Szent Péter és Pál apostolfejedelmek ünnepén, a vértanúk napján volt, és nagy boldogságára neki csak piros színű miseruha jutott.
Első szentmiséjét július 1-jén, Krisztus Urunk szentséges Vére ünnepén mondta a kedves emlékű regnumi kápolnában, ugyancsak a vértanúk színében.
A szentmise utáni regnumi agapén azt mondta: "Vértanú leszek, a piros szín kísér engem!"
Mindinkább kezdte érezni, hogy egykori álma a valószerűség felé mutat. Ugyanis 18 éves korában azt álmodta, hogy idegen katona fogja agyonlőni, és vértanúhalált hal.
Először Balassagyarmatra helyezték, ott szolgált. Majd 1932 őszén került Budapestre, ahol a zuglói egyházközség káplánja lett, később fővárosi hitoktató. Egyénisége vonzotta a lelkeket az Istenhez vezető útra. Minden tettével azt bizonyította, hogy a hitoktatás, az ifjúság nevelése volt az ő igazi szívügye. Szerette a természetet, a kirándulásokat, a vidámságot. Ugyanakkor nehéz helyzetekben látszólagos félénksége ellenére sem rettent meg.
Kevesen tudják róla, hogy emberek százainak mentésében vett részt a nyilasok rémuralma idején, és nevét az embermentők között tartják számon a Holokauszt Emlékközpontban.
Hummel Kornél atya 1935-től egészen haláláig a vakok papja is volt. A Vakok Intézetében mintegy 120 szakmát tanuló és dolgozó, vak nő lelki gondozását látta el. Több mint kilenc éven át naponta misézett az intézet Hungária körúti épületének kápolnájában. Sokan keresték fel őt tanácsért, s nagy szeretettel, együttérzéssel, körültekintéssel igyekezett segíteni a hozzáfordulókon
Amikor a főváros hadszíntérré vált, Hummel Kornél atya úgy érezte, állandóan a vakok között kell lennie, hogy a nehéz órákban vigaszt, támogatást kaphassanak. Így 1944 decemberében beköltözött a vakok intézetébe.
Időközben a belövések egyre gyakoribbak és fenyegetőbbek lettek, így a Hungária körúti intézetből átköltöztek a Hermina úti intézmény épületének pincéjébe, a Hermina út 7. szám alá. A pincében a lakók kérésére kápolnát alakítottak ki. Hummel Kornél atya néhány nap alatt megszervezte az átmeneti napirendet, és megteremtette az életfeltételeket. Nem engedte, hogy kivételt tegyenek vele, például az étkezésben. Mindenben segített, amiben tudott: részt vett a tűzoltásban, a sebesültek ellátásában. Élete utolsó napján reggeltől délutánig betegeket szállított az Uzsoki Kórházba, este pedig visszatért az intézetbe, és a katolikus lakókat gyóntatta.
Először "1945. január 10-én jöttek be az épületbe az orosz katonák - mondta a történtekre emlékezve az intézet egyik lakója. - Január 17-én a főtisztelendő úr bennünket gyóntatott. Mielőtt az utoljára következő megkapta volna a feloldozást, az intézet gondnoka rémülten rohant be, könyörgött, hogy az atya azonnal hagyja ott a gyóntatószéket, mentse meg leányát az erőszaktól."
Hummel Kornél atya azonnal felállt, kiment a kertbe, és védően állt oda a lány elé. Az orosz katona rákiáltott. Ő jelezte, hogy nem érti, mit mond. Közben reflexszerűen zsebre dugta a kezét. Lehet, hogy a katona félreértette ezt a mozdulatot. Hirtelen két lépést hátrált, és a főtisztelendő urat pontosan szíven lőtte. Mire az hátrahanyatlott, kétszer érthetően, harmadszor szája mozgásával mondta: Deo gratias (Istennek legyen hála)!
Még élt, amikor bevitték az épületbe, de soha többé nem tért magához. Kb. félóra múlva elhunyt, abban az órában, amikor szokásuk szerint az esti rózsafüzért imádkozták.
„Életével bizonyította, amit szavaival hirdetett. (…) Hivatását megtalálta, betöltötte és megszentelte” – mondta róla később egy hitoktató társa.
Hummel Kornél atya életének harmincnyolcadik, áldozópapságának tizenhatodik esztendejében fejezte be földi útját. A Hermina út 23. szám alatt lévő Hermina-kápolna kertjében temették el. Hatósági intézkedés következtében 1945 tavaszán a Kerepesi úti temetőbe vitték át földi maradványait, majd 1978-ban a Rákoskeresztúri új köztemetőbe, onnan 1998-ban a zuglói, Kassai téri templomba, végül pedig a budai Batthyány László gyermekotthon kertjébe, ahol a mai napig megtalálható síremléke.
Hummel Kornél boldoggá avatásának gondolatát Csávossy Elemér jezsuita teológus vetette fel elsőként.
Meszlényi Antal pap történész a Magyar szentek és szent életű magyarok című könyvében az élő tanúk emlékezései és a papi feljegyzések alapján megírta Hummel Kornél életének és cselekedeteinek történetét.
Hummel Kornél születésének századik évfordulójára, 2007-ben nagybetűs életrajzi könyvet jelentetett meg a Hummel Kornél Látássérülteket Segítő Alapítvány Fehér Anna nővér jóvoltából.
Az Együttlátók Alapítvány 2021-ben Legkedvesebb imáink címmel nagybetűs, illetve Braille-írásos imakönyvet jelentetett meg, melyben szerepel egy, a Hummel Kornél oltárra emeléséért megfogalmazott imádság.
2024 március 8-án, Hummel Gizella, Kornél atya 84 éves unokahúga (öccsének leánya) személyesen látogatott el az Együttlátók Alapítvány székhelyére, és a megjelenteknek mesélt Hummel Kornél atya életéről.
Ezt követően 2024 tavaszán az Együttlátók Alapítvány kuratóriuma határozat formájában azt a célt tűzte ki maga elé, hogy lehetőségeihez és adottságaihoz mérten segíti Hummel Kornél atya tiszteletének terjedését, valamint előmozdítja oltárra emelésének ügyét.
Ennek érdekében 2024 folyamán több hitéleti rendezvénye keretében is megemlékezett Hummel Kornél atyáról. Így például júliusban, a máriabesnyői lélek- és közösségépítő táborában megünnepelte Kornél atya 117. születésnapját (júl. 12.), októberben pedig a "Nyisd fel szemeidet és láss!" című, ökumenikus konferenciájának kiemelt vendégelőadója volt ismét Hummel Gizella, Kornél atya unokahúga.
Az Együttlátók Alapítvány Ferenc pápa szavai szerint "a remény zarándoka"-ként 2025. január 17-én, Hummel Kornél atya vértanúhalálának 80. évfordulója alkalmából első ízben szervez rendhagyó megemlékezést, melynek keretében emléksétával, ünnepi szentmisével és agapéval fejezi ki a vakok vértanúhalált halt papja iránti tiszteletét.
Bieber Mária
Együttlátók Alapítvány elnöke