X
Bezárás
Olvasási beállítások
2024.10.30
EGYÜTTLÁTVA TÖBBET LÁTUNK!
Az Együttlátók Alapítvány a fenti címmel 2024. október 25-én, pénteken, 17 órai kezdettel harmadik ízben szervezett konferenciát Zuglóban, az alapítvány székhelyén, családias légkörben. A konferencia fő célja az volt, hogy megismerkedjünk a keresztény Egyházakban megvalósuló, látássérült emberek lelkigondozásának jó gyakorlataival, valamint olyan látássérült személyekkel, akik maguk is szolgálatot teljesítenek az Egyházukban, továbbá bemutatkozási lehetőséget biztosítsunk azon civilszervezeteknek is, melyek tevékenységükkel részben vagy egészében a vallásukat gyakorló látássérült embereket segítik.
A program további célja a kapcsolatteremtés és együttműködés támogatása az "együttlátás" és ökumenizmus jegyében.
A konferencia időpontjának és témaválasztásának aktualitását az adta, hogy október hónap a Látás hónapja, továbbá október 15-én ünnepeltük a Fehérbot Nemzetközi Napját, október 18-án Szent Lukács evangélista ünnepnapja volt, aki orvosként tevékenykedett az első században; október 28-án pedig Boldog Batthyány-Strattmann László, a szegények szemorvosa földi születésnapját ünnepeljük.
A konferenciát Boldog Batthyány-strattmann László pártfogásába ajánlottuk, akit 2003-ban II. János Pál pápa avatott boldoggá. Továbbá Hummel Kornél atya, a vakok vértanú papja, a szeretet áldozata égi pártfogását is kérték a szervezők a program sikeres megvalósulása érdekében.
Az Együttlátók Alapítvány székhelyén a meghívott előadók és kísérőik vettek részt személyes jelenléttel, ugyanakkor a téma iránt érdeklődők az alapítvány Facebook oldalán élőben nyomon követhették az eseményt, vagy későbbi visszanézés/visszahallgatás által is részesévé válhattak a programnak.
Bieber Mária, az Együttlátók Alapítvány elnöke volt a konferencia moderátora, aki miután köszöntötte a tisztelt egybegyűlteket, elsőként Hummel Gizellát kérte fel, hogy mutassa be nagybátyjának, Hummel Kornél atyának az életútját.
(Hummel Gizella liturgikus ötvösművésznő, Kornél atya unokahúga, az ő keze munkáját dicséri a koronázási ékszerek másolata,továbbá a II.János Pál pápa részére készített kehely és cibórium.)
Gizella néhány személyes emléket idézett fel kisgyermekkorából, melyet Kornél atya rövid életrajzának felolvasásával egészített ki. A felolvasásban Dr. Gál Andrea működött közre. A vakok vértanú papjának életútját fotók bemutatásával egészítette ki az előadó.
Az 1945. január 17-én, a Hermina út 21. szám alatti Vakok Intézete udvarán egy oroszkatona puskalövésétől vértanúhalált halt atya utolsó szavai a "Deo Gratias - Istennek hála" voltak, melyeket háromszor egymás után jól érthetően még ki tudott mondani.
Az Együttlátók Alapítvány Kornél atya szavait ismételve a konferenciáért, az előadókért, segítőkért és mindazokért, akik valamilyen formában ennek részeseivé válnak, újra meg újra kijelenti: "Deo gratias - Istennek hála".
Hummel Gizella előadása után "Az ember útja Istenhez - hittan a látássérültek lelkinapján" címmel Horváth Eszter, a Felsővízivárosi Szent Anna plébánia KARITASZ vezetője (nyugdíjas matematika-fizika szakos tanár) tartotta meg előadását, melyet több, szívet megérintő idézet felolvasásával tett még érzékletesebbé. Érdeklődéssel és örömmel hallgattuk Eszter sokszínű témaismertetését.
Majd "Igei szolgálat, a fizikai vakság tükrében" címmel Durgonics Tamás, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány Vakmisszió munkatársa, református vallástanár, igehirdető, előadó foglalt helyet az előadók asztalánál. Előadása elején felkérte Farkas Natáliát, kolleganőjét,hogy néhány mondat erejéig mutatkozzon be és beszéljen saját munkájáról. Mintegy ehhez kapcsolódva vette át a szót Tamás, és osztotta meg velünk gondolatait. Előadása bepillantást engedett a látássérült ember egyházi szolgálatának örömeibe és kihívásaiba, és mindkettőben Istenbe vetett hite és bizalma a legnagyobb segítsége.
Ezt követően "A vak Bartimeus hite (Márk evangéliuma 10. fejezet 46-52)" című bemutatkozó előadást hallgathattuk meg Miklós Tibortól, aki a Bartimeus Kulturális Közhasznú Egyesület elnöke. Tibor szavai nagy erővel hatottak ránk, átsütött szívből jövő tanúságtételén a Szentlélek-sugaras hit.
A konferencia Dr. Laurinyecz Mihály atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar, erkölcsteológia tanszékvezetője, a Reménykör egyik alapítótagja előadásával folytatódott, melynek Mihály atya a "Tapintásos idegenvezetés egyházi térben - Ismerkedés egyházi helyszínekkel, egyházi kellékekkel... - a Láthatatlan Sekrestye tapasztalatai és más személyes tapintásos idegenvezetési tapasztalatok alapján" címet adta. A tudományos igényességgel elkészített és előadott téma szemléltetése céljából az atya előadása elején meggyújtott egy mécsest, melynek átható illata pillanatokon belül betöltötte a szobát, és különösen a nem látó résztvevők orrát "gyanakvó" szimatolásra ingerelte. Azután pedig különböző tárgyak jártak kézről kézre, hogy a jelenlévők is tapintásos tapasztalatokat szerezzenek mindarról, amiről Mihály atya beszélt. Voltak könnyebben felismerhető tárgyak,mint például az egytizedes rózsafüzér, a kicsi méretű, hétágú gyertyatartó, azaz menóra, de azt kitapintani, hogy az érmén kinek a képe látható, illetve az a műanyagból készült, könyvjelzőszerű dolog micsoda, talányos volt. Ez utóbbiról kiderült, hogy kolláré a neve, és papi inggallér-merevítő. Előadónknak köszönhetően a jelenlévő látássérült emberek számára az is kiderült, hogy az Együttlátók Alapítvány székhelyéül szolgáló szoba oldalfalainak plafon alatti részét virágmintás tapétacsík díszíti! No, lám, álmélkodott ezen az egyik "házigazda" is.
"irgalmas Istenünk jóságát, mindörökkké éneklem" címmel tartotta meg bemutatkozását Edelényiné Sebestyén Nóra, kántor és lelkipásztori munkatárs, aki Kaposvárról érkezett. Az ismert taizé-i ének idézett sorai hitelesen kifejezték Nóra lelkiségét. Előadása személyes hangvételű volt, őszinte, tartalmas és Isten irgalmasságáról és útmutatásáról tanúskodó. Szavai nyomán egy olyan embert ismerhettünk meg személyében, aki egyszerre figyel felfelé, Istenre és befelé, lelkiismerete hangjára. Az ilyen Krisztus-követő bizonyosan megtalálja élete küldetését, amire Nóra életútja is bizonyság.
A konferencia Szluka Lydia Kinga, énekművész, evangélikus kántor előadásával zárult, aki nagyon komoly témákat járt körül lelkiismeretes alapossággal átgondolt előadásában, melynek a következő címet adta: "a kántor-, orgonista hivatás spirituális és egyéb aspektusai - elköteleződés, felelősségvállalás, hivatástudat, az egyházban a kántor-, orgonista financiális és egyéb megbecsültsége, szolgál, avagy szolgáltat az egyház? és az orgonista?"
Lidi nehéz kérdéseket vetett fel, és nem csupán a látássérült kántorok hivatásának különleges, az úgymond átlag hívő emberétől eltérő specialitásairól beszélt, hanem olyan kérdésekről is, mely általában érinti a kántori szolgálatot teljesítő embereket. A kántor elsősorban Isten dicsőségét szolgálja, és ennek a hivatásnak rendeli magát alá a hétköznapokban és az ünnepnapokon egyaránt. A kántor szolgálata a szív szolgálata, és ezzel egyidejűleg felelős önmagáért, a gyülekezetéért, és minden erejével az együttműködés eszköze is kíván lenni.
A konferencián a 10--12 perces időkeretben elhangzó előadásokat, továbbá a kérdéseket és válaszokat az Együttlátók Alapítvány Facebook-oldalán megtekinthették/meghallgathatták az Érdeklődők.
A programon hangfelvétel is készült, mely vágott formában később kerül közzétételre az alapítvány YouTube csatornáján.
A konferencia hivatalos részét követően szeretetvendégség keretében terített asztal mellé ülve folytatták a résztvevők az ismerkedést, beszélgetést. A hangulat meghitt, családias volt, vendégek és házigazdák egyaránt jól érezték magukat.
"Deo gratias!" mindenért - Hummel Kornél atya után szabadon...
"Nekem nagyon-nagyon tetszett ez a konferencia. A tavalyihoz hasonló a tapasztalatom, vagyishogy: "Még, még, még több ilyet... Ennyi nem elég." Misi atya előadása engem nagyon megfogott. Különleges dolog, hogy ő ezzel a témával ilyen magas szinten foglalkozik. Várom, hogy ebből a liturgikus térrel kapcsolatos érzékenyítésből mi alakul ki.
Javaslom, hogy a jövőben más látássérült kántorokat is hívjon meg az Együttlátók Alapítvány, hogy őket is minél szélesebb körben megismerhessék. Itt most olyan nevekkel is találkoztam, akikről még nem hallottam."
(Sz. L. K.)
"Mindig nagyon szívesen jövök ide az Együttlátók Alapítványhoz, jól is érzem magam itt. Sokat tanulok ezekből az előadásokból. Szeretem a társaságotokat, köszönöm szépen, hogy befogadtatok."
(Sz. I.)
"Én is azzal kezdem, hogy mindig nagyon jól érzem magamat, amikor veletek vagyok. Kellemes a hangulat, tapasztalom az egymásra figyelést, és sokféle, érdekfeszítő téma kerül elő. Én is Misi atya előadására utalok most vissza, az ő tapasztalatai és gondolatai sokat segítenek nekem a saját munkámban. Egyre többször mozdulunk ki a látássérült felnőttek csoportjával, kirándulunk, és most kezdem felfedezni, hogy több helyen találkozhatunk Braille-feliratokkal vagy megtapintható, domború makettekkel. Tanulom, hogy ezekre jobban figyeljek, és a látássérült emberek figyelmét is felhívjam ezekre. Ezért Misi atya gondolatai megmozgatták az agyamat. De azt is kiemelném, hogy jó megtapasztalni azt hogy a látássérült kántorok nagyon nagy mértékben elköteleződnek az egyházzene iránt, és látom, hallom, Isten hogyan vezeti őket életútjukon. Ezek a megtapasztalások számomra sokat jelentenek. De természetesen mindenkinek az előadásából kaptam valamit, amit magammal tudok vinni."
(H. E.)
"Köszönöm szépen az együttlétet, jól érzem magamat. Tavaly is jó volt itt lenni, akkor első alkalommal voltam részese a konferenciának. Örülök, hogy beszélhettem az előadásomban az igehirdetők szolgálatáról a látássérült emberek szemszögéből. Ezt a témát József atya javasolta tavaly. Jó volt végiggondolnom,mit jelent ez számomra és mit jelenthet a gyülekezet számára, hogyan fogadnak egy nem látó szolgálatot végző embert. Az elhangzott előadások közül én is a liturgia akadálymentesítésének témáját emelem ki azért is, mert a Református Egyházban a debreceni és a budapesti teológián is szoktunk szemléletformáló foglalkozást tartani lelkészhallgatóknak. Ezeken az alkalmakon kifejezetten arra hívjuk fel a résztvevők figyelmét,hogy a gülekezetekbe hogyan lehet integrálni egy látássérült embert, ha arról van szó, hogyan lehet számukra is nyomon követhetővé, élvezhetővé tenni a liturgiát. Úgy érzem, ez a téma összekapcsol bennünket, mert felekezetek feletti a fontossága."
(D. T.)
"Jól érzem magam. Tetszik a konferencia családias légköre. Az előadók is, az előadások is jók voltak. Mindenki összeszedett volt, és a végére összeállt egy nagy egész. Sokféle téma előkerült, és mindegyik izgalmas volt.
Amit magammal viszek, az inkább érzelmi jellegű, Tibor előadása nagyon megérintett. Fáradtan jöttem ide, de most lelkileg felüdültem.
Az agapé is nagyon jó, finomak az ételek. Köszönjük."
(F. N.)
"Egy hosszú hét utolsó munkanapján jöttem én is ide, fáradtan. De érdekesek voltak az előadások, jó volt meghallgatni az előadók gondolatait. Jó volt, hogy ezek az előadások segítettek abban, hogy bizonyos témákról elgondolkodjak, és kialakítsam a saját véleményemet. Nyilván vannak olyan témák, melyekre eddig nem gondoltam, hiszen más az élethelyzetem. Az előadások az én szemléletemet is formálták.
És még annyi, hogy csúcs volt ez az agapé, tetszettek és finomak is voltak az ételek."
(M. N.)
"Nekem nagyon tetszett a konferencia elején, ahogy Hummel Kornél atya életéről megemlékeztek. Nagyon jó és fontos az, ha magunk előtt tartunk ilyen életpéldákat. El kell gondolkodnom nekem is azon, hogy 50 vagy 100 év múlva vajon lesz-e, aki rólam megemlékezik.
Én minden előadásból tudtam valamit meríteni, mindegyikből kaptam valamit.
Érzelmileg talán a kaposvári kántor hölgy előadása érintett meg legjobban. Ismerem a családot, a gyerekeiket, és nagyon szuper emberek.
Azt is nagyon nagy dolognak tartom, ahogy itt ezt az Együttlátók Alapítványt ti, mint testvérpár működtetitek: alázattal, szíveteket, lelketeket beletéve.
Ami a jövőt illeti, én úgy látom, van itt egy feszültség, olyan jó és fontos ez a konferencia, hogy nem fogjátok tudni megtartani ezek között a családias keretek között. Ez a konferencia ki akar innen nőni, és ez nehéz lesz nekte. Készüljetek föl rá, hogy a növekedés nehézséggel is jár, és meg kell tanulni majd kezelni."
M. T.)
"Jól érzem magam ebben a közösségben. Nagyon tetszettek az előadások. Az is nagyon tetszett, hogy az előadások nem csupán szakmai jellegűek voltak, hanem bepillantást engedtek az előadók lelkébe. Bátorság kell ahhoz, hogy mindenki a saját témáját úgy adja elő, hogy személyesen benne legyen. Hálás köszönetem értetek."
(B. J.)
"Én úgy csöppentem ebbe a közösségbe, mint Pilátus a Credoba. Ezidáig nem volt kapcsolatom a látássérült emberekkel. Életem legelső bibliodrámás szerepét is eszembe juttatja ez a nap, amikor Pilátus szerepét játszottam el. Ez a konferencia egyfajta szemléletformálást jelent számomra, olyan témákról hallottam, amikre eddig nem gondoltam. Hummel Gizellával való kapcsolatomnak köszönhetem, hogy Kornél atya életére ráláttam, és ez is megnyitott bennem egy olyan perspektívát, amivel ezidáig nem foglalkoztam. Nem jutott korábban eszembe, hogy mennyire fontos az, hogy Kornél atya életét minél jobban megismerje a világ, hogy az emlékét tiszteletben tartsuk, mert ő egy magyar szent, és vitathatatlanul szent.
Fontos, hogy legyen valaki, aki ezt az ügyet felkarolja és továbbviszi. Nyilvánvaló, hogyha Gizella majd befejezi a földi pályafutását, nem lesz senki, ak Kornél atya ügyét tovább vigye, hiszen még kevesen ismerik. És akkor megismertelek titeket, mint közösséget, és megtapasztaltam, hogy Hummel Kornél élettörténete megérintett benneteket, és arra gondoltam, talán az Együttlátók Alapítvány lesz az, aki szívén viseli és jobban felszínre hozza Kornél atya ügyét, és elősegíti az oltárra emelését. Az a pap, aki 38 évesen meghal, és utolsó szavaival azt tudja mondani, hogy: "Deo gratias", és ezt háromszor ismétli meg, és már ezt megelőzően is vannak jelek az életében, melyek a vértanúhalálra utalnak, ezek olyan jelek, amiket nem lehet nem észrevenni. Én hiszek a jelekben, és az, hogy én most idekerülhettem ebbe a közösségbe, erre a konferenciára, és én idehozhattam Hummel Gizellát, aki itt beszélhetett a nagybátyjáról, ez most nekem egy kerek egésszé áll össze. Ezzel bizonyos értelemben egy felelősséget is átadtunk most nektek, hogy a mi részünkről megtettük, amit megtehettünk, Gizella máig őrzi a személyes emlékeket, de kell valaki, aki továbbviszi ezt a történetet. Én most nagy meghatottsággal és megrendültséggel élem meg ezt a napot. Itt vagyok a társaságotokban, és csak hallgatok, és figyelek, és tényleg meg vagyok érintődve. Magam részéről nagyon köszönöm a lehetőséget."
Dr. G. A.)
Összeállította:
Bieber Mária
