2025.01.03
Együttlátva Többet Látunk!
A Braille-írás, valamint a magyarországi vak gyermekek oktatásának 200. éves évfordulója alkalmából frissítettük fel az alább olvasható, ismeretterjesztő írást, melyet szeretettel ajánlunk figyelmébe.
Mit üzenhet Louis Braille élettörténete számunkra, 21. században élő látó és látássérült emberek számára?
Ahhoz, hogy a címben feltett kérdést megválaszolhassuk, először is röviden megismerkedünk Louis Braille élettörténetével, majd igyekszünk megfejteni életpéldájának a 21. századi ember számára megfogalmazható üzeneteit.
Felmerülhet a kérdés, hogy a címben kikre vonatkozik a "számunkra" névmás.
Nyilvánvalóan a vakírás feltalálójának élettörténete mást üzenhet a vak, az aliglátó, a gyengénlátó és a látó emberek számára,
mást a szakemberek és a laikusok számára,
mást a témában tájékozatlan és az előzetes ismeretekkel rendelkezők számára,
mást a Braille-írással éppencsak ismerkedők és a rutinos felhasználók számára,
és korosztálytól is függ a válasz, mert mást jelent egy kisiskolás, egy fiatal, egy középkorú és egy idős ember számára.
Abban bízom, hogy mindenkit, aki ezt az írást most elolvassa, segíteni tudok abban, hogy megtalálja a saját válaszát a címben feltett kérdésre.
Louis Braille 1809. január 4-én született egy Párizs környéki kisfaluban. Édesapja nyergesmester volt. A gyermek 3 éves volt, amikor édesapja műhelyében egy kezeügyébe került szerszámmal játszadozott, és megsértette vele egyik szemét. A Szeme begyulladt, a szemgyulladás elfertőződött, majd a fertőzés átterjedt az ép szemére is. Így a gyermek rövid időn belül mindkét szemére elveszítette a látását.
Amikor iskoláskorba cseperedett, tanulmányait látó gyermekek között, falusi iskolájukban kezdte meg. Majd 1819-ben ösztöndíjasként került Párizsba, a Valentin Haüy által alapított Vak Gyermekek Nemzeti Intézetébe. Itt ismerkedett meg a domborított latin betűkkel. Éles eszű, szorgalmas, zenében is tehetséges fiúcska volt. Gyönyörűen játszott zongorán és orgonán is. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően 15 éves korában már mint segédtanár tanított az intézetben.
Egy alkalommal Charles Barbier tüzérszázados ellátogatott az intézetbe, hogy bemutassa az általa, Napóleon megbízásából kidolgozott, ún. éjszakai írásrendszerét, ami egy katonai titkosírás volt. Ez nyomban felkeltette az akkor 12 éves Braille érdeklődését. Még abban az esztendőben hozzáfogott a Barbier-féle írásrendszer leegyszerűsítéséhez és tökéletesítéséhez, úgyis fogalmazhatok, hogy a vak emberek számára történő adaptálásához. Braille rendszere 12 pont helyett 6 pont kombinációján alapul. A 6 db pont elhelyezkedése olyan, mintha egy dobókocka vagy dominó hat pöttyel jelölt oldalát képzelnénk magunk elé: 2 pont a szélessége és 3 pont a magassága. Braille a módosításokban figyelembe vette a vakok sajátos igényeit. Helyes gyakorlati érzékkel arra törekedett, hogy az egyes betűk a lehető legkevesebb pontból álljanak, és a leggyakrabban előforduló betűket jelölje kevesebb ponttal. A hatpontrendszer előnye az is, hogy kényelmesen elfér az olvasó vak ember mutatóujjának ujjbegye alatt.
Arra is gondolt, hogy az „új” vakírás egyszerű szerkezettel előállítható legyen. Írását a betűk és írásjelek mellett a számok és a zenei hangok lejegyzésére is alkalmassá tette.
Írásrendszere lényegében már 1825-ben készen volt az alábbi címen: Szavak, zene és gregorián egyházi énekek pontok útján történő átírásának módszertana a vakok használatára. Írásrendszerét szélesebb körben először 1829-ben ismertette. Bemutatta az egyes betűjeleket, és rövid, összefüggő szöveggel illusztrálta használhatóságukat. Később tovább tökéletesítette az írásrendszert.
Braille írásrendszerét diáktársai azonnal elfogadták és lelkesen használták, de az intézet tanárai közül sokan elutasították, és ellenezték alkalmazását.
A párizsi vakok intézetében a pontírás hivatalos elismerésére és bevezetésére 1854-ben került sor. Ám a vakírás feltalálója ekkor már 2 éve halott volt. 1852. január 6-án tuberkulózisban hunyt el.
A Braille-írást a 19. század utolsó éveiben Európa-szerte hivatalosan alkalmazták a vakok iskoláiban. Magyarországon az 1870- es években már többen is ismerték az írásrendszert, és 1893-tól hivatalosan is használták. Amerikában 1917-ben vezették be.
Louis Braille-t 1952-ben, halálának 100. évfordulóján a párizsi Panthéonban újratemették. A francia euró-emlékérmék közé tartozik a 2009-ben, Louis Braille születésének 200. évfordulója alkalmából kiadott érme. Braille születésnapja ma a Braille világnapja.
a látás elvesztése nem egyenlő az élet és az életben boldogulás esélyének elvesztésével.
Ez a tanulság szól egyfelől magának a látását elvesztő személynek, akár gyermek, akár felnőtt az illető; de szól az őt körülvevő, érte aggódó, látás nélkül értelmes életet elképzelni sem tudó, látó családtagoknak, barátoknak is.
az az ember, aki a szemével nem látja az őt körbe vevő világot, a lelke érzékenységével képes lehet meglátni az élete értelmét, élete hivatását.
a tudásszomj és a szorgalom együttesen, amelyek Braille-t egész életén át jellemezték, maradandó gyümölcsöt teremnek. És ehhez Louis Braille-nak elegendő volt mindössze 43 életév.
jókor volt jó helyen, azaz a megfelelő időben a megfelelő helyen nemcsak testben, hanem lélekben és egész lényével jelen volt, így Barbier előadásának témája meg tudta őt érinteni.
Mi történt volna, ha éppen nincs jelen, vagy ott van ugyan, de egész másról ábrándozik, egész más dolgok kötik le figyelmét, gondolatai elkalandoznak, és egyik fülén bemegy, a másik fülén kijön az elhangzott előadás?
Annyi bizonyos, hogy akkor most erről a témáról nem értekeznénk, és számtalan élethelyzetben nem használhatnám a pontírást.
Hiszen akkor és ott azt az előadást bizonyosan nem egy szál magában hallgatta végig, mégis ő volt az egyetlen, akinek a lelkét életreszólóan megérintette.
ami Braille érdeklődését felkeltette 12 éves korában, az olyan szikra volt, amely tűzre lobbantotta a lelkét, és amely haláláig lelkesítette.
Ez a lelkesedés elég munícióval szolgált számára ahhoz, hogy:
egyfelől végigcsinálja elképzelését, vagyis megalkossa a vakok pontírását, azaz végig kitartson, és ne hagyja félbe a munkát, és a lehető legtökéletesebb módon alkossa meg a pontírásrendszert, ne valamiféle selejtet hozzon létre;
másfelől kiálljon érte a nehézségek idején, és ellenszélben is képessé váljon küzdeni a jó ügyért, merthogy bizonyossága kellett hogy legyen abban, hogy jó ügyet szolgál.
Milyen a jó ügy? A jó ügy Braille esetében személyes érintettségből táplálkozott, ugyanakkor nem volt öncélú, a közösség javát szolgálta. Továbbá a jó ügy folyamatában bontakozik ki, nem csupán a jelen pillanatra koncentráltan, hanem a távoli jövőben is kifejti pozitív hatását, és kiállja a megmérettetés próbáját.
Arra is gondolok itt, hogy Louis Braille elsősorban azt a célt tűzte ki, hogy egy jól használható, praktikus pontírást alkosson meg a vak emberek használatára. Aztán azt is fontosnak tartotta, hogy az írást lehetővé tevő szerkezetet is alkosson. Majd a párizsi vakok intézete első pontírásos könyvtárának alapjait is lerakja diáktársaival együtt. És arra talán nem is gondolt, hogy halála után a pontírás végül megkezdi világhódító útját.
Louis Braille halálának napja egyben vízkereszt ünnepe is, a karácsonyi ünnepkör záró napja, kiemelkedő ünnepnap. Én úgy hiszem, hogy nem véletlenül születünk, azaz pottyanunk a földre akkor és ott és úgy, ahogy az éppen történt velünk, és nem véletlenszerű lesz a halálunk időpontja sem. Számomra Louis Braille halálának napja égi születésnap, és azt üzeni, hogy Isten előbb ismerte el Louis Braille-t és munkásságát, mint ahogy azt az emberek tették.
Louis Braille osztozik sok más nagy ember sorsában abban, hogy világraszóló találmánya halála után kezdi meg karrierjét, és ez semmit sem von le az ő érdemeiből.
Louis Braille már megtette azt, amit életében megtehetett a látássérült emberekért, most rajtunk a sor, hogy megtegyük azt, ami rajtunk múlik, ami a mi részünk.
De mi lehet ez a rész?
Aktuálisan nem az a kérdés, hogy a pontírás muzeális értékként fennmarad-e, ez önmagában kevés volna.
Az az igazi kérdés, hogy a jelenkor látássérült nemzedéke képes-e hitelesen megőrizve továbbadni Braille-tudását,
és a jövő nemzedéke képes-e még és akar-e még ezzel a tudással élni.
Magam részéről bizakodó vagyok.
Tisztelettel és szeretettel bátorítok minden látássérült gyermeket és felnőttet, hogy birkózzon meg a pontírástanulás kihívásaival, és tapasztalni fogja, hogy a pontírás jó barátjává, hasznos és hatékony segítő társává válik egy életen át.
1. Ismeretterjesztő előadások és írások formájában mutatja fel a Braille-írás-olvasás gyakorlati hasznosságát a 21. században élő emberek számára.
2. Önkéntes segítői közreműködésével hónapról hónapra Olvasásra fel! - Olvasósarok programot szervez az "együttlátás" jegyében, melynek keretében hívja és várja a látássérült, pontírást ismerő és használó, olvasni szerető embereket is.
3. Braille-íráson alapuló játékokat fejleszt és készít, például speciális kártyajátékokat, továbbá társasjátékokat adaptál, melyeket lehetőség szerint Braille-feliratokkal lát el.
4. Braille-minikurzust szervez jól látó emberek részére a Braille-rendszer népszerűsítése és ismertebbé tétele céljából.
5. Nagybetűs, illetve Braille-írásos kiadványokat jelentet meg, valamint igény szerint Braille-nyomtatással elkészít rövidebb-hosszabb dokumentumokat, például: játékszabályokat, horgolási mintákat, olvasósarok programhoz felolvasandó szövegeket.
6. Rejtvényfeladványokat készít, melyek közül több feladvány is kifejezetten kapcsolódik a Braille-írás-olvasás ismeretéhez.
És mert sok igazság rejlik az alábbi idézetben, mely azt állítja:
"Van egy olyan csoda a Braille-írás olvasásában, amit a látók soha nem fognak megismerni: megérinteni a szavakat, és azok visszaérintik az embert."
(Jim Fiebig)
Önt is hívjuk, kísérje figyelemmel az Együttlátók Alapítvány Braille-írással kapcsolatos tevékenységét, és lehetőségeihez mérten vegyen részt programjainkon.
Bieber Mária
(Budapest, 2021 január--2024 január)