X
Bezárás
Olvasási beállítások
2024.08.05
Együttlátva Többet Látunk!
Az Együttlátók Alapítvány máriabesnyői Lélek- és Közösségépítő tábora inkluzív szemléletű, ökumenikus jellegű nyári tábor volt, melyen látó és látássérült, a téma iránt érdeklődő felnőttek vehettek részt. A programok akadálymentesítéséről és az interaktív részvétel megvalósulásáról a szervezők gondoskodtak.
A tábor idei témája "Meghívottak vagyunk, küldetésünk van" címmel került meghirdetésre. A szervezők a következő mottóval készültek:
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt.”
(Jn 15, 16)
A tábor július 10-én, szerdán kezdődött, és 13-án, szombaton ért véget.
A szervezők szerdán, koradélután érkeztek meg a helyszínre, és a táborkezdéshez minden szükséges dolgot előkészítettek. A kápolna, illetve a nagy terem ajtajára kifüggesztették a tábor mottóját, a meghívót, a napirendet, amit síkírásban és pontírásban is olvashattak az Érdeklődők.
Időközben a résztvevők is megérkeztek, és elfoglalták szobáikat. 12-en voltunk.
17 órakor volt a tábornyitó szentmise, melyen két máriabesnyői család biztosította a zenei szolgálatot: gyönyörűen szóltak az énekhangok a gitár- és hegedűkíséret mellett. A résztvevők lelkét Istenhez segítette emelni a felfelé szálló muzsika. Köszönjük Árki Istvánnak, családjának és barátainak a lélekemelő éneklést és zenélést.
A szentmisén - szerdán és minden egyes további napon - a jelenlévők: látó és nem látó személyek olvastak fel. A jól vagy jobban látó résztvevők számára József atya programfüzetet állított össze, melyben minden fontosabb információ és segédanyag szerepelt, így például a szentmise olvasmányai és a hívek könyörgése is. A látássérült résztvevők Braille-írásos szövegváltozatot kaptak.
A szentmise után az ebédlőbe mentünk vacsorázni, bizony, eddigre már eléggé megéhezett a társaságunk. A lelkigyakorlatosház változatos, jó ízekben gazdag, bőséges menüket tálalt fel reggel, délben és este is. Köszönjük értünk való fáradozásukat.
Vacsora után következett az első foglalkozás, melynek célja a bemutatkozás, a megismerkedés, valamint a téma bevezetése volt. A nyitó körhöz egy kavicsot választott mindenki, melyhez kapcsolódva mutatkozott be, és mely kavicsnak a későbbiekben is megvolt a maga szerepe.
Ahányan voltunk, annyiféle szempont szerint választottunk magunknak kövecskét, és ki-ki a maga gondolatai szerint kapcsolódott hozzá.
A téma bevezetőjében beszélgettünk a meghívásról, a meghívás különböző apropójáról, a vendéglátással kapcsolatos teendőkről akár a vendéglátó, akár a vendég szemszögéből, és konkrét tapasztalatokat is felidéztünk.
Végül József atya minden jelenlévő számára átnyújtott egy írásos meghívót, mely arra motiválta a résztvevőket, hogy a témafeldolgozásba minél aktívabban kapcsolódjanak be a további napokon.
Őrangyal-játékot is kezdeményeztünk. Tudjuk, hogy mindannyiunknak van láthatatlan őrangyala, aki segít és támogat bennünket földi életutunkon. Most arra vállalkoztunk, hogy egymás látható őrangyalai leszünk, és ki-ki az őrangyal-kártyáján szereplő személynek lesz a "titkos" segítője. Segíthettük egymást konkrét figyelmességekkel, beszélgetéssel, szívességfelajánlással, imádsággal. Mindenkinek bíztunk a kreativitásában.
A nagyteremben, ahol egyébként körbe rendeztük a székeket, és azokon ültünk a foglalkozások ideje alatt, volt egy oldalra helyezett asztal is, melyet József atya szépen leterített, és melyre különböző, a témához tartozó tárgyakat előre elkészített. Volt itt feszület, gyertya, szentírás és imakönyvek síkírásos és Braille-írásos formátumban, továbbá a Tízparancsolat két táblája és a Főparancsolat is.
A záró körben ide helyeztük le kavicsainkat, melyek minket szimbolizáltak.
Az estét közös imádsággal zártuk.
A kánikula mindannyiunkat próbára tett. Az éjszakai pihenést is megnehezítette, a nappali hőség elviselése is kihívás volt. Ennek ellenére sikeresen helyt álltunk (szervezők és résztvevők egyaránt) reggeltől késő estig.
Csütörtökön, a reggeli után találkoztunk a nagyteremben. A bejelentkezőkörhöz mindenki egy szalagot választott magának. József atya igazán gazdag választékkal készült: voltak színes krepp-papírszalagok, továbbá különböző színű, tapintású, mintázatú, hosszúságú és szélességű textilszalagok. Mindenki megtalálta a sajátját, és mindenki tudott valami személyeset mondani önmagáról és a kezében tartott anyagról. Például volt olyan szalag, melyen dombornyomott virágmintát lehetett tapintani, de tüzetes megfigyelést kívánt az, hogy valójában melyik a minta fonákja és melyik a színe, továbbá első ránézésre a virágminta virágcsokornak látszott, alaposabb szemügyre vételt követően azonban kiderült róla, hogy egyetlen, több virágfejjel rendelkező, mondjuk úgy, hogy fürtös jellegű, lilás virág zöld szárral és levélkével. További tanulmányozást követően egyértelműen megállapíthatóvá vált tapintással is, hogy pontosan hogyan kell "nézni" a virágokat, hogy ne legyenek fejjel lefelé.
A következő lépésben elgondoltuk, hogy ez a már valamiképpen hozzánk tartozó szalag a saját életutunk szimbóluma. Az előző este megismert asztalra szép sorban lehelyeztük a szalagjainkat úgy, hogy minden egyes életút végcélja Krisztus legyen. A kezdő pontra pedig néhány személyes mondat kíséretében odatettük a már korábban kiválasztott és különféle öntapadós matricával egyénileg díszített kavicsunkat, mely a fogantatás és születés jelképévé vált. Például az előzőekben leírt szalag gazdája röviden elmondta, hogy valahogy így tapasztalja a ráismerés folyamatát saját életében is, ahogy most ezzel a szalaggal történt. Különösen így van akkor, amikor életbe vágó kérdésekkel, erejét meghaladó problémákkal bajmolódik, hogy keresi a választ, kutatja a megoldást, de egy darabig csak a fonákját látja, vagyis az akadályokat, nehézségeket, kilátástalanságokat. Aztán segítséggel vagy anélkül, de rájön, hogy meg kell fordítania a szalagot, a másik oldalról kell néznie, azaz nézőpontot kell váltania ahhoz, hogy közelebb kerüljön a helyes válaszhoz, megsejtse a megoldást. Vizsgálgatja a megoldást, de valahogy még nem teljes a világossága, részleges a tisztánlátása, hiszen tapasztalja, hogy sokáig félreérti a mintázatot, virágcsokorra gondol, és csak később - Együttlátva Többet Látunk - alapon derül ki, hogy valójában egyetlen, összetett virágzatú mintával van- dolga. És újabb időt kíván az, hogy a minta irányára is rácsodálkozzon, merről merrefelé tart a sor, tehát amikor majd az asztalra leteszi, akkor a fogantatás és születés kövétől az élete középpontja, azaz Krisztus keresztje felé tartó életútszalag virágai közép felé mutassanak. Igen, mert fontos az irányultság, a beállítottság megjelenítése is. A virágminták a szalagon Krisztus felé mutatnak, nem pedig tőle távolodnak, kifelé haladnak. Van úgy, hogy elnagyoljuk a dolgokat, a részletekre kevés gondot fordítunk. Pedig az elnagyolás felszínességet is jelenthet, a részletgazdagság felismerése pedig belső mélységet is. Csodálatos az Isten, ahogy ilyen apró felismeréseken keresztül is vezet, és van türelme kivárni azt, ami egyébként az Ő szemével látva azonnal és teljességében nyilvánvaló.
Az asztalon megjelenő kompozíció szemléletesen mutatta, hogy ahányan vagyunk, annyiféle életúttal rendelkezünk.
Isten mindannyiunkat meghívott. Meghívása végcélja az üdvösségünk. Ugyanakkor a földi életutunk személyre szabott, változatos, különleges, melynek értékeit, kincseit magunknak kell felfedeznünk.
Az életutunkra a későbbiekben lekerülő kavicsok azt is megmutatták, hogy gyakran találkozunk nehézségekkel, küzdelmekkel, szenvedéssel. Ez is hozzánk tartozik, és bízhatunk abban, hogy semmi sem történik értelmetlenül és cél nélkül az életünkben.
Az Isten hív, mi pedig szabad akaratunkból dönthetünk a jó vagy a rossz mellett.
Ezek után a szervezők olyan szentírási részeket választottak a téma feldolgozásához, melyek megmutatták, hogy Isten a fogantatásunktól fogva a gyermekkoron, a fiatal felnőttkoron, az életközépen és az időskoron keresztül minden életszakaszban és minden életállapotban hív. Istennek nem akadályok a mi gyengébb képességeink. Kegyelme az erősségeinkben megerősít, gyengeségeinket pedig kiegészíti.
Beszéltünk Keresztelő Szent János fogantatásáról, mely történet egyben az időskor meghívottságához is szorosan kapcsolódott. Továbbá a gyermek Sámuel prófétai meghívásáról, és Dávid király kiválasztásáról is.
Ebéd után felkerekedtünk, és vonattal Hatvanba utaztunk, hogy meglátogassuk a gyönyörűen felújított, hatvani Grassalkovich-kastélyt, és a benne lévő, érdekes és hasznos információkban gazdag, Magyar Vadászati Múzeumot tárlatvezető segítségével megismerhessük.
A vonatállomástól könnyed sétával értük el a késő barokk stílusú, egyemeletes kastélyt, mely Hatvan főterén áll.
Tárlatvezetőnktől többek között megtudtuk, hogy a ma is látható kastélyt a nagyhatalmú Grassalkovich Antal gróf építtette 1754-63 között az egykori hatvani vár romjain, de ezt az épületet nem lakókastélynak, hanem a gazdasági uradalom központjának szánták. A család ugyanis a gödöllői kastélyban tartózkodott legszívesebben.
Ma a kastély a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumnak ad otthont, mely 2014 tavaszán nyílt meg a felújított épületben.
A nagyszabású vadászati kiállítás főleg diorámákkal, és kitömött állatok sokaságával mutatja meg a Kárpát-medence élőhelyeit, különböző állatfajait.
A tárlatvezetés az egykori borospincében kialakított vadászati és halászati kiállítással kezdődött, ahol a vadászmesterség, a halászat és a horgászat történetét ismerhettük meg. Sajnálatunkra a számtalan műanyag hal és kitömött vad is mind üvegfal mögött volt. Végül négy akvárium élő, lubickoló halai keltették fel az érdeklődésünket.
A földszinti rész elsősorban a térség növény- és állatvilágát mutatta be, az emeleti részen a vadászmesterséggel lehetett megismerkedni. A kastély eredeti berendezéséből semmi sem maradt meg. De a szépen felújított, stukkódíszes emeleti díszterem egy kis ízelítőt adott a kastély egykori pompájáról. Az emeleten Széchenyi Zsigmond emlékszobát is berendeztek.
A kiállítás sok interaktív elemet is ígért, mi ebből mindössze néhányat tudtunk megtapasztalni: egy-egy hangeffektet, valamint egypár állat megtapintható bundadarabkáját.
A kastélykertet részlegesen állították helyre, a díszlépcsőt visszaépítették, a kastély szárnyai által közrefogott díszudvar közepén szökőkút van.
A kirándulás ötletét Buda Mária Magdolnának köszönjük, a helyszín előzetes feltérképezését pedig rajta kívül még Bajnóczi Veronikának.
A kastélykertben tett rövidke séta után jó hangulatban indultunk visszafelé. Útközben fagylaltoztunk is. Jókedvünket növelte, hogy több helyen is kínáltak ilyen hűvös ínyencséget, melyekből kedvünkre válogathattunk.
Máriabesnyőre megérkezve vacsoráztunk, majd szentmisén vettünk részt. A szentmisén csütörtökön és a további napokon is Csányi Marci biztosította a zenei szolgálatot, amit ezúton is hálásan köszönünk neki.
A napot esti imádsággal zártuk.
Július 12-én, pénteken mozgalmas napunk volt.
Az interaktív hittanóra bejelentkező köréhez ritmushangszereket választottunk, és ahhoz kapcsolódva mondtuk el, hogy vagyunk. Majd a hangszereinket is használva az Úrral való egység imája eléneklésével hangolódtunk a délelőtti programra.
Az interaktív hittanórára vendégelőadóként Horváth Esztert, a Felsővízivárosi Szent Anna plébánia KARITASZ vezetőjét vártuk, aki a felnőtt látássérült emberek lelkigondozását látja el a Batthyány téri közösségben.
Eszter csodálatosan felkészült. Előadásának középpontjában természetesen a meghívás és a küldetés volt. Mondandóját zenei bejátszásokkal, irodalmi részletekkel, filmbejátszásokkal is gazdagította. Megérintett bennünket Mózes története, és Teréz anya életútja is sok tanulsággal szolgált számunkra. Hálásak vagyunk Eszter lélekgazdagító előadásáért.
A szentmisén, mely 12 órakor kezdődött, megemlékeztünk Hummel Kornél atya születésének 117. évfordulójáról, ugyanis 1907. július 12-én született. Ki is volt ő? A vak emberek lelkigondozását végezte 1935-től vértanúhaláláig. A "szeretet áldozatá"-nak is nevezik őt, akit 1945 január 17-én egy orosz katona lőtt szíven akkor, amikor megakadályozta a vakok intézete Hermina úti épületének udvarán egy fiatal lány megerőszakolását.
A születésnap alkalmából az ebédet ínycsiklandó tortával fejeztük be, aminek a beszerzésében Szabó Laci, a kuratórim egyik tagja, máriabesnyői barátunk segédkezett. A 117-es számgyertyát ki fújhatta volna el közülünk leginkább, mint a tábor legfiatalabb tagja, aki jelen esetben éppen ugyanannyi idős, mint amennyi Kornél atya volt vértanú halála időpontjában.
Délután a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány Vakmisszió két munkatársa tisztelt meg bennünket látogatásával. Először Durgonics Tamás igehirdetését hallgattuk meg, majd Farkas Nati rejtvényfeladványait oldottuk meg két csoportban. A játék izgalmas volt, és nagyon megmozgatta a résztvevők fantáziáját.
Ezt követően játszottunk. Az ötbetűs szavak kitalálásán alapuló nyelvi játék megtornáztatta az agyunkat, a Taps 7 helyett nevű játék pedig megerősített bennünket az egymásra figyelésben. Játék közben is jól szórakoztunk, sokat nevettünk.
A program közös énekléssel és muzsikálással folytatódott. Ismét Marci volt a "nótafánk" és a taizé-i énekeket is ő kísérte szintetizátoron, mi pedig énekhanggal és ritmushangszerekkel csatlakoztunk hozzá. Nagyon jól éreztük magunkat.
A tábor ideje alatt a kánikula egyik nem kívánt következménye volt a vonatok pontatlan közlekedése, ami azonban számunkra éppen kedvező fordulatot hozott. Vendégeinket ugyanis egy kellemes séta keretében mindannyian elkísértük a vonatállomásra, ahol megtudtuk, hogy a 17:30-es vonat közel fél órát késik, ám mivel az előző vonat is hasonlóképpen járt, így vendégeinknek sikerült fél 6 tájban az 5 órás vonatot elérniük.
Hiába, a vonatok késhetnek, Isten szervezése nem késik, mindig jókor van jó helyen.
Ez a péntek este bizony éjszakába nyúlott, többeknek másnapba hajlott. Vacsora és az esti ima után ugyanis kezdetét vette a tábori játékparti, amit legtöbben nagyon vártak már. Egyik kedvencünk a Solo kártya, ami fordulatos játékmenetet eredményezett. A Bűvös Hatos játékot is többen kipróbálták, és a játék tovább emelte amúgyis emelkedett kedélyállapotunkat. Sokan hangosan, szívből jövően, gyöngyözően kacagtak, mások visszafogottabban, az orruk alatt húzták mosolyra a szájuk.
Hálásak vagyunk vendégeinkért: Horváth Eszterért, Durgonics Tamásért és Farkas Natiért, Továbbá Szabó Laci segítségéért és minden jelenlévőért.
Elérkezett a máriabesnyői lélek- és közösségépítő tábor utolsó napja. A délelőtti interaktív hittanóra keretében újra rápillantottunk saját életutunkra. Ebben ismét a szentírásból választott történetek voltak segítségünkre. A fogantatás és születés, valamint a kisgyermekkort követően az ifjúkor és felnőttkor következett, végül az időskor feladatai és kihívásai. Ez utóbbi életszakaszra az idős Ábrahám és Sára, valamint Keresztelő Szent János szüleinek, Zakariásnak és Erzsébetnek a tapasztalatai alapján néztünk rá. Csoportos feladat keretében kerestünk és találtunk a bibliai személyek és saját élettörténetünk között közös pontokat.
Majd igekártyákat húztunk magunknak azzal a szándékkal, hogy Isten üzenetét meghalljuk általa. Az igekártyákat a résztvevők kidíszíthették. A megosztás során a jelenlévők megérintettsége révén szinte érzékelhetővé vált Isten jelenléte a közösségben.
Ezután egyéni feladatokban mélyedtek el a résztvevők. Egyfelől előre megadott szempontok alapján imádságot fogalmaztak meg saját élethelyzetükből kiindulva. Másfelől az őrangyal-játékhoz kapcsolódva kellett készíteniük egy levelet annak a személynek, akinek az őrangyalai voltak. A játék titokzatosságát nem oldottuk fel a tábor végén. Az őrangyal-névkártyákat is ki-ki tetszése és ízlése szerint még díszíthette színes, öntapadós matricákkal. A személyes imádságok, az őrangyalos névkártyák és az őrangyal-levelek végül mindenkinek belekerültek a névre szóló borítékába, amit a szervezők majd decemberben fognak postára adni a résztvevők címére.
Délben volt a szentmise, melynek keretében - mint az előző alkalmakkor is - közösen elimádkoztuk az Úrral való egység imáját, az Eucharisztikus hitvallást, a Jézus Szívéhez szóló felajánló imádságot, valamint imádkoztunk Hummel Kornél atya oltárra emeléséért is.
Ebéd után volt a táborzárás. Ez alkalommal még egyszer rátekintettünk az életútszalagunkra, és lehelyeztük az utolsó kavicsunkat egy, az aktuális élethelyzetünkhöz kapcsolódó fohász kíséretében.
Végül mindenki ajándékba hazavihette magát az életútját jelképező szalagot és azt a követ, melyet öntapadós matricával feldíszített.
A közös imádság és ének erejével, a papi áldás kegyelmében bízva búcsúztunk egymástól és a helyszíntől.
Hálásak vagyunk Istennek kegyelmeiért, a résztvevőknek együttműködésükért, nyitottságukért.
"Köszönöm a munkátokat, hogy nem fáradtok bele, újra és újra rászánjátok az erőtöket és időtöket, hogy megszervezzétek ezt az alkalmat.
Nagyon jó a lelki tartalom, jó felidézni életünk fontos eseményeit, elhívásunkat, erősíteni Istennel való kapcsolatunkat.
A két kiemelkedő esemény számomra az első misén az énekek és a zenei kíséret, Blanka hegedű játéka; illetve annak az üzenete, hogyha úgy tűnik, hogy nem a jó úton vagyunk, mert poros, ķissé nehezen járható, akkor végül mégis elénk tárul egy nagyszerű látvány, a templom a toronnyal, mégpedig egészen új megközelítésben. és ennek az üzenete életünkre: merjünk bátran menni és higgyük, hogy Isten vezet és megmutatja az utunkat.
Nagyon jó volt a sok nevetés, kacaj, jó volt látni, hogy a szervezők is önfeledten tudtak nevetni.
Én úgy érzem, hogy ez a csoportlétszám éppen megfelelő, családias és bensőséges légkört biztosít.
A helyszín is remek, de új helyszínek kipróbálására is nyitott volnék."
(B. V.)
"Legjobban a zenés misék, a sok vendég és a kintlét tetszett. A szentmisék zenei szolgálatának köszönhetően megismerhettünk ismét valami olyan zenei gazdagságot, ami más volt, mint amit korábban megszoktunk.
Tetszett ebben az évben a kiválasztott téma, kíváncsi voltam a feldolgozására, ami nagyon magas szinvonalu volt.
A személyes és csoportos feladatok megoldása komoly dolog volt.
Sokat segített az imádság elkészítésében az írásban megkapott szempontsor.
Nekem rövidnek tűnt ez a négy nap, és a vendégek által vezetett foglalkozások is.
Mindazoknak ajánlom az Együttlátók táborát, akik fontosnak tartják, hogy az élmények mellett ismereteiket is gyarapítsák, és akarják saját tudásukkal, gondolataikkal segíteni a közösséget, hogy még színesebb és gazdagabb legyen az együttlét. Hívom és várom azokat, akik sajátjuknak tudják érezni ezt a kis közösséget."
(B. M.)
"A táborban a legjobban a csoportszellem és a szervezés tetszett. Nagyon jó tapasztalat volt számomra a csoport nyitottsága, befogadása, egymásra figyelése, a szeretetteljes törődés egymással.
A szervezők munkáját dicséri a programok sokszínűsége: a napi szentmise, zsolozsma,a lelki elmélyülést igénylő tevékenységek, az egymás felé megnyílás lehetőségét nyújtó megosztások egybekötve kreatív tevékenységgel, az élményekben gazdag kirándulás, a számomra több új ismeretet nyújtó kiállítás, a tartalmas előadások, közös játékok, séta,beszélgetések.
Nagyon pozitiv volt számomra, hogy a szervezők folyamatosan figyelmet fordítottak arra, hogyan érzik magukat a csoporttagok, valamint az időkeretek betartatására is figyeltek.
Azt tapasztaltam, hogy mindnyájan lelkileg és testileg feltöltődtünk. Ennek örülök, hálás vagyok érte. Ezt mindenki számára fontosnak tartom.
Ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki a részvétel lehetőségéért. Nagyon jól éreztem magamat."
(H. Zs.)
"Az nagyon tetszett, amikor arra kértetek minket, hogy nevezzük meg az életeseményeket életkor és élethivatás szerint is. Előzetesen nem tudtam elképzelni, hogy ez a meghirdetett téma milyen feladatokat rejt majd magában – aztán kiderült. Szeretném visszajelezni, hogy amikor csütörtök délelőtt mindenki elmondott az életéből egy-egy eseményt, akkor átfutott rajtam, hogy vajon fel tudjuk-e szombatig dolgozni ezt a nehéz témát. De a korábbi táborokban már tapasztaltam, hogy eddig mindig sikerült minden kitűzött témát körbejárni, feldolgozni. Így tudtam, hogy idén sem lesz ez másképp – és igazam is lett. -)
Tetszett még a múzeumlátogatás, a sok nevetés, a játék, Eszter tanítása, Tamás igehirdetése, Nati rejtvényfeladata.
Az Együttlátók táborát mindenkinek ajánlanám, ökumenikus szemléletű, útkeresők is résztvehetnének rajta."
(Cs. M.)
"Nagyon hálás vagyok, hogy meghívást kaptam alapítványotokba/a nyári táborba. Az első szent mise alaposan kitisztogatta a lelkemet!
Minden nagyon tetszett, de tényleg. Nagyon tetszettek az interaktív alkalmak, a feladatok, az előadások, a közös imák. Általában én nehezen nyílok meg, de a táborban ez is könnyen ment. Tetszett a szervezettség, nem voltak üres járatok. A közösség pedig fantasztikus volt, mindenki mindenkinek angyala volt.
Mindenkinek ajánlani tudom ezt a tábort, aki szeretne megerősödni hitében vagy meghívást kapni,
- aki lelki feltöltődésre vágyik,
- aki szeretné visszakapni a lelki nyugalmat és békét,
- Aki szerető közösségre vágyik,
- aki vidám együttlétre és játékra vágyik,
- aki szeretetével szeretne átölelni minden jelen lévőt."
(B. L. M.)
"A jó hangulat, a befogadó környezet, az épület, a szoba, és a programok tetszettek a legjobban. Azért ezeket soroltam fel, mert ezektől jobb lett a hangulatom. Az is tetszett, hogy volt egy tematikája a tábornak, ami végigkísérte a négy napot.
Javaslom, jövőre is szervezzetek egy hasonlóan jó tábort. :)
Ezt a tábort teológus hallgatóknak, gyógypedagógusoknak, szociális munkásoknak stb.. is ajánlanám."
(R. R.)
"Ha egy dolgot kell kiemelni, akkor a péntek délutáni közös éneklés, játék (különösen a számos) tetszett a legjobban! De persze írhatnék még legalább tíz hasonlót, mivel nagyon színes, változatos programokat állítottak össze a szervezők.
Ezért a későbbiekre is azt javaslom a tábor szervezőinek, hogy továbbra is ilyen odaadással, lelkesedéssel és szeretettel végezzék ezt a cseppet sem egyszerű munkát!
A tábort mindenkinek ajánlani tudom, aki szeretne pár napra kiszakadni a szürke hétköznapokból, s részt venni egy fantasztikus aktív, testet-lelket feltöltő programon, ahol nem mellesleg új barátságokra is szert tehet!"
(G. Gy.)
"Ma reggel pont arra gondoltam, hogy milyen magas színvonalú volt a tábor programja.
Mennyire sok munka, gondoskodás, szeretet és tanító szándék volt benne.
Én még mindig a hatása alatt vagyok, és próbálok vissza illeszkedni az úgynevezett normális életembe.
Eléggé nehezemre esik, és biztos nem is tudom megtenni.
Nem tudok olyan lenni, mint amilyen eddig voltam.
Mint, ahogyan a záró beszélgetésnél is mondtam, hogy fejlődést, növekedést, és ezekben az öröm megtalálását kívánom egyénileg és közösen is.
Nagyon köszönöm, hogy ott lehettem, és nagyon hálás vagyok értetek.
Hálás vagyok a lehetőségért, a maximális támogatásért, a sok segítségért és azért a szeretetért, amelyből erőt kapok, amely a felszínen tart!
Most kicsit tömörítve idézném azon táborrésztvevőt, aki azt mondta, nem igazán tudja kiemelni, hogy mi volt a legjobb.
Egyben volt komplex, és ebbe még a nagy meleg is bele tartozik.
Számomra a beszélgetések, és a közösen megoldandó feladatok a legkedvesebbek. Méghozzá azért, mert jó érezni a közösség összetartó erejét! Jó hallani, hogy sokszor egymás gondolatait mondjuk ki. Aki előbb jut szóhoz, sokunk gondolatait kifejezi, és pont ezért van az, hogy ismételten hasonlóakat mondunk ki, vagy írunk le. Együtt szóra bírjuk a legcsöndesebb, legzárkózottabb társunkat is. Ebben nagy szerepe van annak, hogy mindenki érzi az elfogadó szeretetet, és pont ezért biztonságban érzi magát.
A szervezők kedves szavai és egy-egy mondata, kérdése tovább erősíti a bátortalanok önbizalmát, és segítségetekkel sikerül feloldani a gátlások nagy részét. Olyannyira, hogy a bátortalan és gátlásos társunknak is legyen elegendő önbizalma, bátorsága megnyílni és adni önmagából, élete részeiből nekünk, és elég hangosan tudjon megszólalni ahhoz, hogy megértsük őt.
Nagyon szeretem a miséken való "együttműködést", az együtténeklést. Az együttműködés alatt azt értem, hogy a misén mindenki részt vesz, ha felkérik olvas, mindenki énekel, ha nem hangosan, akkor belül magában.
Sorolhatnám még a vendégek meghívását, akik olyan élményeket nyújtanak nekünk, amit biztosan nem felejtünk el.
A kirándulást, az esti beszélgetéseket, és játékokat, a vidám pillanatokat.
Az Együttlátók nyári táborát szívesen ajánlom minden érző, kereső, a szeretet érzésére vágyó és szeretetteljes légkörben néhány napot eltölteni vágyó embernek, és természetesen a vissza vágyóknak, akik már tudják milyen jó a táborban lenni."
(N. Zs.)
Együttlátók Alapítvány
