2025.05.04
Együttlátva Többet Látunk!
Szent István király hitvesére, első koronás királynénkra, Szent Imre herceg édesanyjára emlékezünk liturgikus emléknapján, május 7-én, aki az Együttlátók Alapítvány égi pártfogója is egyben.
Gizella Bajorországban, Regensburgban, más források szerint Passauban született a 980-as évek elején. (Születésének évét többen 985-re teszik, ám 996-ban lett István felesége Scheyernben (Bajorország), és több forrás szerint ekkor már fejlett hajadon volt. Regensburgban az Aite Kapelle nevű, volt hercegi udvartemplom egy falfestménye ezt az eseményt ábrázolja, melyen Gizella férjénél csaknem egy fejjel magasabb.)
Édesapja Veszekedő (Civódó) Henrik, azaz II. Henrik, bajor herceg-fejedelem, édesanyja Gizella, burgundiai hercegnő volt.
Gizella testvéreivel együtt gondos, keresztény nevelésben részesült. A család lelki vezetője Szent Wolfgang (Farkas) bencés szerzetes és püspök volt. Testvérei közül II. Henrik tette naggyá az uralkodóházat, aki német-római császár lett, Brúnó regensburgi püspök volt, Brigitta nővére a regensburgi kolostor elöljárójaként szolgálta Istent.
Gizella Regensburgban kezdte meg tanulmányait, majd Gandersheimben tanult tovább. Egyebek mellett kitűnően megtanult latinul is. Mélyen hívő, szemlélődő hajlamú volt, és arról álmodozott, hogy kolostorba fog vonulni, Istennek szentelt életet fog élni. Ám Géza, magyar fejedelem 995-ben megkérte kezét fia, István herceg számára, és Gizella Szent Adalbert püspök biztatására végül beleegyezett a házasságba. A főpásztor meggyőzte őt arról, hogy jobban tetszik Istennek, hogyha közreműködik egy nép megtérésében, mintha kolostori elvonultságban él.
Ugyanakkor a tervezett házasságot a bajor hercegnő nagynénje, Gerberga apátnő hátráltatta: nem akarta, hogy unokahúgát politikai okok miatt a „barbár herceg” oldalán veszélynek tegyék ki. A nagynéni nem bízott abban, hogy István már jó keresztény, és ígéretét megtartja, miszerint egész népe megtéréséért fog fáradozni. Végül Henrik meghívta Istvánt Bajorországba. A magyar herceg már az első találkozáskor megnyerte az apátnő rokonszenvét előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével. A krónikás szerint Gerberga azonban még egy utolsó próba elé állította Istvánt: hosszú ideig késleltette a fiatalok találkozását, majd úgy igazgatta a dolgokat, hogy az ifjú herceg a kolostorkertben lássa meg először Gizellát,mégpedig imádság közben. Gizella éppen térden állva imádkozott egy szobor előtt. A nagynéni meg akarta tudni, hogyan viselkedik a „barbár” idegen. István félretette fegyverét, észrevétlenül Gizella mögé lopózott, meghajolt a szobor felé, és mozdulatlanul várta, hogy Gizella befejezze ájtatosságát. Azzal, ahogy önuralmat gyakorolt, Gerberga minden aggodalmát eloszlatta.
Ezután Scheyern várában a német császári család jelenlétébenn világraszóló menyegzőt tartottak 996-ban. Az esküvőt követően Gizella népes kísérettel (lovagok, papok, mesteremberek) a magyar fejedelmi udvarba, Esztergomba költözött. Géza fejedelem halála után 1000-ben Istvánt királlyá koronázták, Gizellát pedig királynévá. A veszprémi püspök volt a magyar királyné gyóntatóatyja és koronázó főpapja. István a pápától kapta a koronát, a királynénak pedig a magyarok készítették. Így Gizella személyében az utolsó magyar fejedelemnét és egyben az első keresztény királynét is tiszteljük.
Korabeli források szerint kölcsönös tisztelet, megértés és tapintat jellemezte a királyi pár kapcsolatát. István és Gizella több gyermeknek is életet adott. De gyermekeik közül csak Imre herceg érte meg a felnőttkort, aki végül egy vadkanvadászat során veszítette el életét.
Gizella nemcsak szerető, hűséges hitvestársa volt Istvánnak, hanem a kereszténység terjesztésében is hathatós segítője. Veszprémben élt, ahol székesegyházat és női szerzetes kolostort alapított. Közreműködött az esztergomi és somlyóvásárhelyi apácazárdák alapításában is. Óbudán a Péter és Pál tiszteletére alapított templomot is Istvánnak és Gizellának köszönhetjük. Gizella sokszor elkísérte férjét nehéz útjaira. A jótettek gyakorlásában fáradhatatlan volt, segítő kezet nyújtott a szükséget szenvedőknek.
Szent István törvényei szerint az országos ügyek mellett a magyar királyné kötelességei közé tartozott a liturgikus textíliák elkészítése is. Ha minden templomnak csak egy-egy rend öltözetet juttattak is az öt liturgikus színben, csupán ez körülbelül kétezer miseruhát jelentett. Gizellától, illetve szoros környezetéből származik az a székesfehérvári Szűz Mária-templomnak adományozott, aranyfonallal hímzett selyemszövet miseruha, melyből a 12. században elkészült a magyar királyok koronázási palástja. A paláston István király, Imre herceg és Gizella királyné is látható – ez az egyetlen, hímzés formájában fennmaradt, hitelesnek minősíthető ábrázolás a királyi családról. A koronázási paláston kívül a XIX. János pápának 1024-ben ajándékozott miseruhán is valószínűsíthető, hogy személyesen dolgozott. Továbbá kegytárgyakat, oltárterítőket, templomi szertartási tárgyakat is készíttetett és adományozott különböző templomoknak.
István király halála után az utódok nem sokra becsülték az özvegy királynét, aki szóvá tette az új király, Orseolo Péter kormányzati hibáit. Péter megfosztotta Gizellát hatalmától, elvette javait, és házi őrizetben tartotta Veszprémben. Később Aba Sámuel is folytatta a királynéval való méltatlan bánásmódot. Végül III. Henrik seregeinek köszönhetően nyerte vissza szabadságát 1045-ben.
Gizella visszatért Bajorországba, és szerzetes, később apátnő lett a passaui bencés nővérek Niedernburg-kolostorában. Itt hunyt el május 7-én, valószínűleg 1059-ben. (Más forrás szerint 1065-ben, megint más forrás szerint 115 éves korában, 1110-ben halt meg.) A zárda templomában helyezték örök nyugalomra. Gizella egyik szép emlékét, apátnőként használt
keresztjét, az úgynevezett Gizella-keresztet Münchenben őrzik.
Napjainkban egy müncheni egyetemi tanár anatómiailag megvizsgálta földi maradványait, és megállapította, hogy a csontváz 75 év körüli magas termetű nőé lehetett. Szerzetesnői életéről alig maradt följegyzés. De még a gyér források is kiemelik, milyen részvéttel volt mindenki iránt, aki bajba jutott. A zárda vezetésében szerény volt, nővértársait minden fennhéjázás nélkül, szeretettel kormányozta. Nehézséget, szomorúságot türelemmel viselt, s idős kora ellenére komoly önmegtartóztatásban és böjtölésben élt. A rendi iskolában gondoskodott több előkelő bajor lány hívő neveléséről, s nővértársait is szeretettel oktatta szóval és főleg példával.
Halála után nem sokkal már szentként tisztelték. Sírja búcsújáró hely, a magyarok zarándokhelye. Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.
Tisztelete Magyarországon már a 12. századtól kimutatható. A veszprémi Szent Mihály-bazilikában és a budapesti Szent István-bazilikában őrzik egy-egy csontereklyéjét. Magyarország egyetlen Boldog Gizella-temploma Marcaliban található.
Gizellát hivatalosan 1911-ben X. Piusz pápa avatta boldoggá. A passaui püspökség 1975 áprilisában beadott kérésére a Szentszék engedélyezte emléknapján a saját könyörgés használatát. A Rítuskongregáció elnöke az engedélyt megadó okmányban „Sancta Gisela” néven említi királynénkat.
Urunk, Istenünk, te megtanítottad Boldog Gizellát, hogy már itt a földön országodat keresse és az élet különféle útjain neked szolgáljon. Közbenjárására
engedd, hogy hivatásunkban hűségesek maradjunk és egykor beléphessünk a megígért országba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és
uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Magyar Kurír
Szent István király és Boldog Gizella királyné szobra Veszprémben – Ispánki József alkotása
Gizella a koronázási paláston, kezében a székesfehérvári királyi bazilika modellje
Boldog Gizella királyné szobra Móron – Nagy Benedek alkotása
A koronázási palást (Magyar Nemzeti Múzeum)
Együttlátók Csapata