X
Bezárás
Olvasási beállítások
2025.07.31
Együttlátva Többet Látunk!
Örömmel számolunk be arról, hogy "Hegyek a természetben, az életünkben és a Szentírásban" címmel lélek- és közösségépítő nyári tábort tartott az Együttlátók Alapítvány 2025 júliusában Bárnában. A különleges adottságokkal rendelkező helyszínnek és a programok összeállításának köszönhetően ez a négy nap igazi rekreációs együttlétnek bizonyult. A tábor helyszíne ugyanis a természet "lágy ölén", egy hegyekkel körülölelt, csodálatos vadászház volt, ahol a lelki töltekezés mellett a pihenés, kikapcsolódás, felüdülés és a gasztronómiai élvezetek is főszerephez jutottak.
Mint Jézus Krisztus apostolai, tizenketten voltunk a szervezőkkel együtt. Hálásak voltunk minden egyes Résztvevőért: szívvel-lélekkel köszöntöttük azokat, akik első ízben vettek részt "együttlátós" táborban, és nagyon örültünk a visszatérő résztvevőknek is. Budapestről és a főváros környékéről, de messzebbről is érkeztek táborozók. Jól látó és látássérült résztvevők egyaránt voltak körünkben. Az ifjabbakat a 30-asok, az idősebb korosztályt a 70-esek képviselték. 40-esek, 50-esek és 60-asok is színesítették a csoportot, merthogy "Nemcsak a húszéveseké a világ...", ahogy az ismert sláger mondja.
Ahogy az előzetes meghívóban olvashatták az Érdeklődők, a jelenlévők elsősorban családias légkörre, kölcsönös egymásra figyelésre, valamint mindennapi lelki töltekezésre a szentmisék, közös imádságok és léleképítő beszélgetések és játékos feladatok által, továbbá kirándulásra és pihenésre egyaránt számíthattak, hogy testi-lelki értelemben is feltöltsük lemerült akkumulátorainkat. Mindehhez társult a jókedv és a sok-sok nevetés. A kihívások sem maradtak el! Kihívás lehetett egy kisebb hegymenet, de akár az egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás is.
A továbbiakban először röviden összefoglaljuk a napi eseményeket, majd a résztvevők visszajelzéseiből adunk közre egy csokorravalót.
Július 9-én, miután sikeresen megérkezett mindenki Bárnába, a vadászházba (Bárna – Vad KFT; 3126 Bárna, Vadaskert dűlő 19/5.), először elfoglaltuk szobáinkat, picurkát felfrissültünk, majd tábornyitó szentmisén vettünk részt.
A szentmisét mindennap Bieber József atya mutatta be, és a kántori szolgálatot a Kaposvárról érkezett hölgy, Edelényiné Sebestyén Nóra látta el. Felkészültségének köszönhetően naponta más-más stílusú zenei szolgálatnak lehettünk részesei, melyekkel Nóra a liturgia fényét emelte. Szerettük az Éneklő Egyházból vett énekeket éppúgy, mint a Hozsanna énekeit, és öröm volt számunkra a gitáros, ifjusági és taizé-i énekekkel is dicsérni az Urat. A kaposvári kántor hölgy gyönyörűen meg tudta szólaltatni a számára ezidáig ismeretlen orgonát Bárna Nagyboldogasszony templomában, de az alkalmi szintetizátorból is "mennyei muzsikát" csalogatott elő, és a gitár húrjait is képes volt úgy megpendíteni, hogy az Istent magasztaló dallamok hatására fiatalos lendület költözött belénk és fellobogó Istenszeretet dobogtatta meg szívünket. Köszönjük neki mindezt.
Mit is mondhatnánk az első ebédről? Ez egy hagyományos, vendégek kedvét és ízlését kipuhatoló menü volt: húsleves, rántott csirkemell, vegyes köret. Akkor még a jelenlévők nem sejtették, hogy ez csak amolyan "bevezetés", "ráhangolódás", "bemelegítés" a vadászház séfjének konyhai tudományába. A vacsorára feltálalt vaddisznópörkölt és a desszert, ami kakaóval meg házi lekvárral töltött palacsinta volt, már kezdte az asztal körül ülők ízlelő bimbóit "csiklandozni", és napról napra érződött az ételköltemények elfogyasztása során a fokozódó meglepettség és csodálkozás, ami idővel ámulatba, lenyűgözöttségbe és végül szavakkal nehezen kifejezhető, teljes körű elismerésben nyilvánult meg. Volt, akit a ropogósra sült kacsapecsenyével és káposztás nudlival vett le a lábáról, volt, akit a szarvassülttel vagy a szintén ropogósra sütött oldalashússal bűvölt el a konyhafőnök. A reggeliző asztal bősége is páratlanul gazdag és ínycsiklandó volt. A nap nap után ismétlődő dicséretek, amikkel a résztvevők az ételeket és készítőjüket méltatták, rendszeressé váltak. Sőt: a szakács és a mindannyiunkat a gasztronómia magasabb régióival megismertető ételek olyannyira napi téma lett a táborozók körében, hogy már nemcsak az asztalnál, hanem napközben is szó került róluk. A szervezők készséggel elismerik, hogy a tábor sikerességéhez jelentős mértékben hozzájárult az első naptól kezdődően a vadászház szakácsának sütő-főző tudománya.
Kicsit előreszaladtunk, mert visszagondolva azokra, a tábor ideje alatt a tányérjainkra varázsolt, mesterremekként elkészített ételcsodákra és általunk eddig még nem tapasztalt ízharmóniákra, ezek rendhagyó és szabálytalan módon külön bekezdést követeltek maguknak már az első napról szóló beszámolóban.
Szerdán, ebéd után volt az első interaktív hittanóra, melynek célja volt, hogy megismerkedjünk egymással, továbbá bevezessük a témát. Ezt követően a vadászház körül tettünk egy kisebb sétát.
Miután megvacsoráztunk, ismét együtt voltunk, és beszélgettünk életünk hegyeiről, elyeket elképesen le is tettünk Jézus keresztjének tövébe.
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld ezzel az akadállyal neked.
S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.
