X
Bezárás
Olvasási beállítások
2024.07.19
Együttlátva Többet Látunk
"Jöjj, Szentlélek Úristen,
áraszd le ránk teljesen
Mennyből fényességedet,
Mennyből fényességedet!"
A Bartimeus tábor alapigéje János evangéliumából való.
A négy evangélista: Máté, Márk, Lukács, János. Szimbólumaik: ember vagy angyal, oroszlán, bika és sas.
Sas: szabadság madara.
János evangélista nyelvezete: szimbolikus, fennkölt, sok helyen szinte költői, szárnyaló magasságokba emeli az olvasó lelkét.
100 körül íródott, van már rálátása az eseményekre. Nem egyszerűen tényközlés, sokhelyen értelmezi, magyarázza a történteket.
Vak ember tapasztalata: kötött pályán mozgás, másoktól függés, esélyegyenlőségre és önállóságra törekvés közepette is korlátozott szabadság. Igaz, minden egyes embernek megvannak a maga korlátozottságai, de a látássérült emberé nagyon egyértelmű és nyilvánvaló.
Ezért minket a szabadság kérdése még inkább érint.
Wass Albert írja:
„Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.”
A következő alapkérdésekre keressük most együtt a választ:
- Ki az, aki megszabadít?
- Mitől szabadít meg?
- Hogyan szabadít meg?
- Mi a szabadítás fő célja?
Alapige: János evangéliuma 8, 32-36
"Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha megismeritek az igazságot, az igazság megszabadít titeket. Ők ezt kérdezték tőle: Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát: Szabadok lesztek? Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek."
Idézett részben: Jézusban hívő zsidók és Jézus közötti párbeszéd zajlik. Sátoros ünnep után vagyunk, a jelenlévő zsidók közül sokan hisznek Jézusban, de hitük gyenge és ingadozó. Jézus nekik magyaráz. De ők nem értik a lényeget, félreértik Jézus szimbolikus beszédét. Nemzeti gőggel válaszolnak neki, miszerint ők Ábrahám igazi fiai.
Jézus arról beszél, hogy aki bűnben marad, az szolga, a bűn foglya. A szolga nem marad mindig az ura házában. Aki az Úr házában marad, az a fiú, azaz családtag.
Jézus nem cáfolja meg a vérségi leszármazást, hiszen számára is fontos a nemzettségtábla, Ő Dávid fia test szerint, azaz Dávid király leszármazottja. De itt Isten Országáról van szó. Aki elhagyja a bűnt, az Isten családjához tartozik, ez lélek szerinti kötelék.
Jézus a folytatásban rámutat arra, hogyha ők Ábrahám fiai, akkor Ábrahám példáját kellene követniük, aki hitt Istenben és engedelmeskedett neki. Ábrahámot Isten barátjának mondja a biblia.
Ezek a zsidó emberek nem értik Jézus jelképes beszédét. Nagyon földhöz ragadt a gondolkodásuk, úgyis mondhatjuk: begyöpösödött. Jézus nem tudja őket kibillenteni a saját egyvágányú gondolatmenetükből.
De hogy vagyunk mi itt a 21. században ezzel az igével és a saját gondolkodásmódunkkal?
Jézus az a Fiú, aki a házban van, azaz otthon van, a szentháromságos egy Isten szeretetközösségében.
Jézus az, aki valóban szabaddá tesz minket.
Jézus valóban szabaddá tett már minket azáltal, hogy szeretetből meghalt értünk a kereszten, és megnyitotta számunkra az üdvösség kapuját. De annak, hogy ezt az igazságot felismerjük és ez az igazság átformálja az életünket, feltételei vannak. Mégpedig az, hogy Jézussal élő kapcsolatban legyünk. Miért fontos nekünk az élő kapcsolat?
Ha jézussal élő kapcsolatban vagyunk, akkor a gonosz lélek semmi olyat nem tehet velünk, illetve ellenünk, amit Jézus meg nem enged neki. Tehát elmehet a megkísértésünkben akár a falig is, ahogy ezt mondani szoktuk, de csak Jézus engedélyével. És Jézus nem enged meg semmi olyat, ami az üdvösségünket veszélyezteti.
Ugyanakkor szabadok vagyunk, szabad akaratunk van, dönthetünk. Ez azt jelenti, hogy választhatunk a jó és a rossz között.
Ha a bűn mellett döntünk, akkor beengedjük az életünkbe a gonosz lelket, teret adunk neki, és ennek a veszélye abban rejlik, hogy alig észrevehető módon növelheti ezt a teret, végül átveheti fölöttünk a hatalmat.
Mondják, ne játssz a tűzzel. Veszélyes játék a bűn beengedése az életünkbe, mert ahogy növekszik a gonosz hatalma az életünkben, annál kevésbé vesszük észre, annál nehezebb visszafordulni, Jézus szabadító segítségét kérni.
A gonosz módszere a hazugság, és nagyon meggyőzően tudja az igazságot eltorzítani. Ismeri az ember gyenge pontjait, tudja, kire és mivel és hogyan hasson.
Különböző szintjei lehetnek annak, ahogy a gonosz lélek a hatalmába keríti az embert.
A legdurvább az, amikor valakit megszáll, valaki megszállottá lesz, akkor gyakorlatilag a gonosz lélek eszközként használja: rajta keresztül beszél, irányítja a gondolatait, érzelmi világát, cselekedeteit stb.
Nem szabad összekeverni a pszichológiai problémákat a gonosz lélek által okozott lelki problémákkal.
Ehhez Isten kegyelmére és megfelelő szakértelemre van szükség.
Általánosságban megállapítható, hogy a gonosz lélek legtöbbször viszonylag enyhébb módon tart minket fogva. Mivel nem annyira kirívó a bűneset, nehezebb felismerni is a gyökerét, szabadulni is tőle.
Az az alapprobléma, hogy az emberek bűnben élnek. A bűn következtében mindenféle negatív szellemi hatás éri őket, amitől előbb-utóbb szenvedni kezdenek. A szenvedés következtében érzik, hogy segítségre van szükségük a szabaduláshoz. Mondjuk, megteszik az első lépést, azaz elmennek, segítséget kérnek például a paptól vagy lelkésztől, aki meghallgatja őket, és azt mondja nekik: "Rendben. A következő lépés az, hogy őszintén tükörbe nézel, és felismered azt, hogyan élsz, bevallod magadnak és a jó Istennek a bűneidet. Megbánod a bűneidet, és elhatározod, hogy változtatsz az életmódodon, elhagyod a bűnös cselekedeteket. Miért? Mert tapasztalod a bűn következményeit, a lelki gyötrődést, és akár fizikai fájdalmakat is."
A legtöbb ember pedig erre azt válaszolja: "A lelki és testi szenvedéstől meg akarok szabadulni, de az életmódomon, a gondolkodásmódomon nem akarok változtatni, jó nekem így."
Az ember olyasféle csodában reménykedik, hogy Isten csettint, megszabadítja a bűn következményeitől, neki pedig nem kell ezért semmit sem tennie. Tehát a maga részét nem kell hozzáadnia.
Mondhatjuk úgy, hogy a sültgalamb a szájába repül, azaz a szenvedéstől való szabadulás magától történik meg anélkül, hogy az azt előidéző bűntől megszabadulna.
Mindnyájan érezzük a logikai bukfencet. Ez így nem lehetséges: az ember szenvedése abból fakad, hogy bűnben él. Ha a bűnös életmódot nem változtatja meg, akkor nem tud megszabadulni annak következményétől, a szenvedéstől sem.
Tisztán kell látnunk: a gonosznak akkor van igazán hatalma rajtunk, ha mi nem akarunk változtatni, nem akarjuk a változást, azaz a rossz helyett a jót választani. Ha mi a jó mellett döntünk, Jézus minden segítséget megad ahhoz, hogy szabadokká váljunk a szeretetre. Az, hogy ez időben hogyan valósul meg, azonnal vagy folyamatában, Jézus titka.
Saját tapasztalatból tudom, hogy a változtatás nagy kihívás az ember számára. Kb. 4 évvel ezelőtt, a koronavírus-járvány idején kezdődött, amikor közel 3 hónapig teljes bezártságban éltem, hogy a testtartásom nyilvánvalóan romlott. Egyébként is volt egy nem túl súlyos gerincferdülésem, de akkortól fogva a sok ülőmunka és a gyakori és tartós stressz miatt kialakult nálam az úgynevezett banyapúp. Eleinte észre sem vettem. Aztán drága barátnőim figyelmeztettek, hogy baj van. Először úgy tűnt, esztétikai probléma, visszafordítható, ha tornázom. Egyszer-kétszer meg is csináltam a kazettán kapott, célzott tornagyakorlatokat, de aztán elhanyagoltam. Lusta vagyok ebből a szempontból. Másfelől meg munkamániás, tehát inkább elkészítem, megírom, feldolgozom, részletezem, megtervezem, a megvalósítás után kiértékelem stb. a munkafolyamatokat, mint felálljak és mozogjak. Mire észbe kaptam, már a hát-, váll és nyaki fájdalmak is jelentkeztek. Hű, valaki segítsen rajtam! Gyógytornász segítségét kértem, akivel hetente egyszer rendszeresen tornázni kezdtem. Az állapotom nem romlott, de nem is javult. Tudtam, hogy a tornagyakorlatokat hetente többször is el kellene végeznem, de hát a "lustaság fél egészség", nemde? Igen, de a másik fele is nagyon hiányzik, és idővel a szenvedésnyomás egyre nagyobb lett. Be kellett látnom, hogy a saját egészségi állapotom elhanyagolásával összefüggő lustaságom az egyik fő bűnöm, amin nekem kell változtatnom. Jézus nem áll mellém, nem csettint a kezével, nem is érinti meg a fájó testrészeimet, hogy megszabaduljak a fájdalomtól, hanem megadta annak az igazságnak a felismerését, hogy ez a szenvedés a saját rossz testtartásom, illetve lustaságom következménye, amin nekem kell változtatnom. Felelősségem van önmagamért. Amit meg tudok tenni önerőből, az az én dolgom.
Hasonló bűnöm a munkamánia is, ami az imádságra fordítható értékes időt veszi el tőlem. Tehát nem a sok munka a baj, nem az alaposság és igényesség és tennivágyás, hanem ennek az az eltúlzott módja, mely nem enged elég minőségi időt fordítanom az Istennel való kapcsolatra. Mit akarok? Jézus állítson fel a laptopom elől, és zárja be a futó alkalmazásokat, kapcsolja ki a készüléket és ültessen le, hogy elcsendesedjek Vele? Vagy ez a döntés az én kompetenciám?
Milyen módokon követhetünk el bűnt? Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással.
Fontos tudatosítanunk, hogy nemcsak az valóság, amit látunk, hallunk, konkrétan érzékelünk az érzékszerveinkkel. Valóságosak a gondolataink is, amik bennünk vannak. Az élet sokkal komolyabb, mint ahogy azt felszínesen hinnénk.
Persze, van sok önkéntelen gondolatunk, ami átfut az agyunkon: jönnek és mennek. De mi azokért vagyunk felelősek, amiket tudatosan megragadunk, amikre koncentrálunk, amikben elmerülünk, amikről ábrándozunk, amiket kérünk, óhajtunk, amikre vágyakozunk.
Higgyük el, hogy a gondolatainknak is vannak következményeik még akkor is, ha azt akkor és ott mindjárt nem vagyunk képesek érzékelni.
Lényegében tehát a saját belső változásunkért vagyunk felelősek, a gondolatainkért, melyek az érzésvilágunkat is befolyásolják, továbbá szavainkat, cselekedeteinket is meghatározzák.
Ismerjük fel azt az igazságot is, hogy amíg a befolyásunk alá nem tartozó körülményeink és a körülöttünk lévő emberek megváltoztatásán fáradozunk, nem érhetünk el igazi változást, mert azt magunkban kell kezdenünk.
Továbbá ismerjük fel, hogy amikor a Biblia változásra hív, mindig gyökeres változásra gondol. A gondolataink, érzéseink, szavaink és cselekedeteink kiindulópontjára, mozgatórugójára, a szívre gondol. A szívünknek kell gyökeresen megváltoznia.
"Teremts bennem tiszta szívet, Uram..." - énekeljük.
Tehát a saját és mások bűne által megsebzett szívünk gyógyulását kell kérnünk Istentől. De hogyan gyógyítja Isten a szívünket? Isten az igazsága által képes meggyógyítani a szívünket.
Emlékezzünk:
"Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha megismeritek az igazságot, az igazság megszabadít titeket."
(Jn 8, 31-32)
A gyökeres változás útja tehát az, ha a bűn által sérült szívünkben a gonosz lélek hazugságai helyére Isten igazságai kerülnek. Isten igazsága örömhír. A szabadság lényege abban van, amit Isten mond önmagáról és rólunk. Isten édes gyermekeiként szeret mindnyájunkat.
Az evangélium igazságai nem csupán informálnak, hanem átformálnak.
Isten a szeretet.
Vággyunk arra, hogy Isten szeretetében éljünk, jobban vággyunk erre, mint a bűnre.
További igehelyek:
„Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni!… Mert ti, testvéreim, szabadságra hívattatok; csakhogy a szabadság ne legyen ürügy a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.”
(Gal 5, 1, 13)
„Az Úr pedig lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.”
(2Kor 3, 17)
„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.”
(1Kor 6, 12)
"Nyomorúságomból segítségül hívtam az Urat; válaszolt nekem az Úr, és megszabadított. Az Úr mellettem áll; nem fogok félni. Mit tehet velem az ember?"
(Zsolt 118, 5-6)
"Az igazság útját választottam; Törvényeidre fektettem szívemet. Rendtartásaidhoz ragaszkodom, Uram; ne hagyj szégyenbe hozni. Parancsaid útján futok, mert szabaddá tetted szívemet."
(Zsolt 119, 30-32)
A szabadság olyan jó cselekedetekre ösztönöz, amiket akkor is megteszünk, ha senki sem kötelez rá. Ugyanez a helyzet az őszinte szeretettel kapcsolatban is.
Végső soron az emberi élet lényege az, hogy tanuljunk meg mindig jobban szeretni. Isten igazsága megszabadít a bűntől és felszabadít a szeretet mindteljesebb megvalósítására.
Ez a keresztény/keresztyén ember küldetése.
