"A szerencse forgandó"

2024.10.30

Együttlátva Többet Látunk!

Kedves játékos kedvű Barátunk!

"A szerencse forgandó", szoktuk mondani, de a mi jókedvünk állandó volt, akárhogyis pörögtek a dobókockák a kezeink között. Merthogy október 12-én, szombat délután a dobókockás játékok, valamint a Fehérbot Nemzetközi napja apropóján két Braille-alapú játék került elő az Együttlátók játékklubjában.

A bejelentkező körben különböző méretű és anyagú dobókockákból választottunk magunknak: volt, akit a minikocka hódított meg színével, volt, aki a szivacsból készült óriáskockát választotta, mert puha. De a 3D-s nyomtatású, zöld kocka éppenúgy gazdára talált, mint a kisebb-nagyobb, homorú pontos vagy domborpöttyös fakockák.

A későbbiekben előfordult, hogy egy dobókockával játszottunk, majd kettőre, végül három kockára is szükségünk volt. Színes, műanyagkorongokat vettünk elő zsetonoknak. Sokunknak úgy fordult a játékszer a kezében, hogy kipróbálhattuk magunkat a "szultán" szerepében, aki a soron következő játékosnak megparancsolhatta, mennyit dobjon. Az "alattvaló", olykor teljesíteni tudta a parancsot, olykor - önhibáján kívül - nem volt engedelmes. Egyik magatartásnak is, másiknak is megvolt a következménye a játékszabály szerint, azaz jutalom vagy büntetés. Persze, gyakorta történt hatalomátvétel is, amik elég barátságosan zajlottak.

Ezen a délutánon nemcsak a "szultán"-ságot próbáltuk ki, hanem a "háromkockás király"-t is az asztalunknál üdvözölhettük egy újabb izgalmas és fordulatos játékszabálynak köszönhetően. Aztán Buncokat igyekeztünk dobni, elég kevés sikerrel, így kreatívan és rugalmasan alakítottunk a játékszabályon, és máris fordulatos és érdekes játéknak lehettünk a részesei.

Szeretjük mi nagyon azt a játékot, melynek szabályát Jakob Streit Louis Braille-ról szóló könyvéből tanultunk. Adtuk a téteket, dobtunk a kockákkal, végül izgultunk, kié lesz a sok zseton. A tíz forduló olyan gyorsan elforgott, hogy már csak azt vettük észre, hogy előkerült a Dobd a Braille-témát! című kártyapakli is. Mi pedig a témakártyák témáinak megfelelően törtük a fejünket, és mondtuk a szavakat. Az egyik legviccesebb és legmeglepőbb talán az volt, amikor légnemű anyagot kellett mondani olyan kezdőbetűvel, mely három Braille-pontból áll, és a levegő meg az oxigén összevonásából egyikünk bemondta, hogy: loxigén.

Egyébként is jókedvünk volt, nagyokat nevettünk, de a "loxigén"-en fellelkesülve már a négypontos kezdőbetűs fiúneveken is csak hangosan mosolyogtunk.

Nemcsak néhány, eddig ismeretlen dobókockás játék kipróbálásának élményével gazdagodtunk, hanem a kötetlen és derűs, társasági  együttlét lelkünket felüdítő tapasztalatával is.
Köszönjük a közös játékot!

Hívjuk és várjuk Önt is novemberi alkalmunkra.

Együttlátók Csapata

« Ugrás az összes beszámolóra