Gondolatok a magyar Braille-írásról az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából

2021.02.21

Gondolatok a magyar Braille-írásról az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából

 

Te milyen anyanyelvűnek vallod magad?

 

Kányádi Sándor így fogalmazott az anyanyelv kapcsán: 

"Nekünk egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv. Mi ebbe a nyelvbe csomagolva jöttünk több évezreden át, és érkeztünk meg ide." 

(Magyar Kurir)

 

Sajó Sándor pedig így írt erről:

"Köszönöm, édes anyanyelvem,

Te gyönyörű, egyetlenegy,

Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét

S megengedted, hogy szívem dobogását

Magyarul muzsikáljam..."

(Sajó Sándor: A magyar nyelv)

 

Az anyanyelv nemzetközi napja Február 21. Ezt a napot 1999-ben az unesco az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította azzal a céllal, hogy ezáltal is felhívja a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára.

 

De mit értünk az "anyanyelv" kifejezésen?

 

Az anyanyelv „az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában (elsőként, főként az anyjától) tanult meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél” – fogalmaz a Magyar értelmező kéziszótár (ÉKsz. 45). 

Skutnabb-Kangas (1997: 13) az anyanyelvet négy szempontból határozza meg: 

anyanyelvnek tekinthető a nyelv akkor, 

- ha a származásunk nyelve, 

- ha az elsőként megtanult nyelvünk, 

- ha anyanyelvünkként azonosítjuk, valamint 

- ha funkciójában és tudásának fokában a legtöbbet és a legjobban használjuk. 

Egy embernek több anyanyelve is lehet, és ez idővel változhat is.

 

A fenti kritériumok alapján ennek az írásnak a szerzője magyar anyanyelvűnek vallja magát, és Feltehetőleg a cikk olvasói is így vannak ezzel.

 

De hogy kerül a csizma az asztalra, azaz hogy kapcsolódik a Braille-írás-olvasás témája az anyanyelv nemzetközi napjához?

Netalántán a Braille-írás is egyfajta speciális nyelv, mint ahogy a jelnyelv?

 

Sürgősen és határozottan elutasítom az iménti felvetést, amely egyébként nem saját kútfőmből kipattanó gondolat.

A jelnyelv nyelv, amint így is nevezzük, a Braille-írás viszont nem nyelv, hanem egy olyan különleges, pontalapú írásrendszer, amelyet a különböző nemzetek és népcsoportok anyanyelvének sajátosságaihoz igazodva alakítottak ki a súlyosan látássérült emberek számára. 

 

A Braille-írást, azaz pontalapú vakírást Louis Braille, francia vak tanár fejlesztette ki egy eredetileg 12 pont kombinációján alapuló, katonai titkosírásból kiindulva. Találmányát szélesebb körben 1829-ben mutatta be. A pontírás oktatását a párizsi vakok intézetében 1854-ben vezették be hivatalosan. Innen terjedt el világszerte. A XIX. század végére a Braille-írást számos európai országban már alkalmazták a vakok oktatásában. Idővel a nem latin betűs írásrendszerekre is adaptálták a pontírást, így pl. az arab, a héber, a cirill, valamint a kínai és a japán nyelvre is. 

 

A pontrendszerű írás magyar változatának megalkotói a Braille- féle francia rendszert vették alapul. A magyar nyelv sajátos hangzóinak jelölése sok fejtörést okozott. Különösen az ékezetes magánhangzók és a kétjegyű mássalhangzók jelölése körül folytak viták. Megyeri Károly intézeti tanár volt az első, aki Magyarországon a pontírás tanításával foglalkozott. Önként jelentkezőket tanított Braille-írás/olvasásra. Az ő nevéhez fűződik az "n" betűhöz kapcsolódva az "ny" betű pontösszetételének megalkotása. A későbbiekben Lovács József, majd Mihalik Lajos módosítása révén újabb szimmetriapárokkal gazdagodott a magyar ábécé pontírásos betűkészlete. Végül is Mihalik rendszerén Pivár Ignác és Herodek Károly végezte el az utolsó simításokat. Néhány betűt egyszerűsítettek, illetve további szimmetrikus betűalakokkal egészítették ki a meglévő rendszert. Tehát a magyar Braille-ábécé betűkészletének jelentős része megegyezik a latin ábécé betűinek jelölésével, és így sok európai nyelv pontírásos betűalakjával. A magyar Braille-írás 1901-től vált hivatalosan elismert írásrendszerré. (Dr. Méhes, 1990: 180–181.)

 

Mi mindent tudunk a pontírás által megjeleníteni?

 

Talán már mindannyiunk számára evidencia az, hogy : Betűket, írásjeleket, számokat, műveleti jeleket le tudunk írni pontírással. De vannak kémiai, fizikai és számítástechnikai jelek is, valamint létezik Braille-kotta is.

 

"Amit Jancsi nem tanult meg, János sem tudja."

 

Ez a közmondás lehetne mottója a súlyosan látássérült gyermekek Braille-oktatásának. A pontírás olvasását ugyanis az a látássérült gyermek tudja igazán jól megtanulni, aki az általános iskola alsó tagozatán elsődleges kultúrtechnikaként sajátítja el. Ha a Braille-írás-olvasás ismerete nem rögzül kisiskoláskorban, azt később nagyon nehéz megszerezni. A megtanult tudás szintentartása is komoly kihívás. A pontírás elsajátításának első lépcsőfoka a motiváció, a valós igény felkeltése. Ebben az életszakaszban a Braille-oktatás megvalósulásáért elsősorban az oktatási intézmény, az oktató tanárok és a szülők felelősek, később, ahogy növekszik és felnőtté érlelődik a látássérült gyermek, fokozatosan vállalja döntéseiért a felelősséget, így azért is, hogy megtanulja és gyakorolja-e a pontírást.

 

A felnőttkorban látásukat vesztett személyek sok esetben nem tanulják meg a Braille-írást. Ennek lehetséges hátterére és okaira most nem térünk ki.

 

Az anyanyelv oktatás és a Braille-írás-olvasás kéz a kézben jár

 

A látássérült gyermekek számára a vizuális érzékelés hiányából adódóan az anyanyelvi nevelés fokozottan hangsúlyos, mivel minden további nevelés-oktatás alapja az anyanyelv. Ez teszi lehetővé a megismerést, az értelmi képességek fejlődését, a kultúra átadását és megtartását, valamint része a gondolkodás, a személyiség fejlődésének, de része az emberi kapcsolatoknak, a szocializációnak is. Mindebből egyértelműen következik, hogy az anyanyelv elsajátításának szintje befolyásolja az irodalmi műveltség területeit is.

(Lásd: Dr. Szombati Zsigmondné: A látássérült fiatalok olvasási szokásai)

 

Az anyanyelv ismeretét nem lehet főként auditív alapú módszerekkel elsajátítani. Az írás és az olvasás, a szövegértés és a helyesírás szorosan kapcsolódik a konkrét írásbeliséghez. A Braille-olvasás a tapintás és a memória együttes fejlesztésével sajátítható el. Az írást az olvasással egyidejűleg alakítjuk ki. Az olvasási készség kibontakozása a látó gyermekek olvasásfejlődéséhez viszonyítva lassabban megy végbe, és gyengébb. Ennek oka, hogy a Braille olvasásakor a tapintási tér csupán egy-két betűt képes befogni, tehát csak betűglobalitásról beszélhetünk. A szóglobalitásig csak az értelmi kiegészítéssel juthatnak el. Ugyanakkor a hibázás száma a gyakorlással csökken, akár el is tűnik, az olvasás sebessége pedig fokozatosan növekszik. Megfontolandó tény, hogy azon tanulók számára, akik a gyakorlás révén megfelelő rutinra tesznek szert az olvasásban, az olvasás nem kín, hanem örömteli elfoglaltság.

 

Mikor képes a vak gyermek megtanulni a Braille-írást-olvasást?

 

A vak gyermek sokszor az iskolában találkozik először a tapintható pontírással. A látó gyermek esetében a betűkkel való találkozás folyamatos, hiszen már otthon, családi körben is, de az utcára lépve vagy üzlet polcai között járkálva önkéntelenül is napra nap látja a feliratokat. Ezért fontos a Braille-akadálymentesítés témája, hiszen ha minél több szituációban találkozik a gyermek Braille-felirattal, egyfelől felkeltődik az érdeklődése a pontírás iránt, másfelől saját tapasztalatából tanulja meg a Braille-írás hasznosságát. Pár évvel ezelőtt egy kisiskolás tanulóm például az autóbusz "stop" gombjának feliratát tapogatva fejtette meg az addig a Braille-órákon a tananyag szerint még nem tanult "o" betű pontszámát.

 

A Braille-írás elsajátításához egy vak gyermek esetében lényegében ugyanazok a készségek, képességek szükségesek, mint az úgynevezett normál látó írást-olvasást tanuló gyermekek esetében.

Melyek ezek?

 

1. Megfelelő nyelvi fejlettség - szókincs, téri orientáció, relációs viszonyok ismerete.

 

2. Megfelelő motoros fejlettség - izomműködés, kézerő, két kéz koordinációja.

 

3. Képes azonosítani a tárgyakat, embereket és eseményeket.

 

4. Megfelelő memória.

 

5. Használja a tapintását - exploráció, geometriai formák felismerése.

 

6. Érti, hogy a mondatok eseményeket közvetítenek.

 

7. Térben és időben való orientáció.

 

8. Saját testen való tájékozódás.

 

9. Hallási készségek: Hangfelismerés, Hangerő, hangszín, hangmagasság, hangirány.

 

Milyen lépései vannak a Braille-írás-olvasás tanításának?

 

1. Előkészítő időszak.

 

2. Betűtanítás - Az írás és olvasás alapszintű elsajátítása. 

 

3. Az írás és olvasás készségszintű elsajátítása - Az olvasás sebességének növelése. 

 

4. A Braille-írás-olvasáshoz kapcsolódó, a tanuló igényeit figyelembe vevő, további ismeretanyagok átadása - 

Például: 

Braille-tábla és pontozó használatának elsajátítása;

Braille-kijelző használatával megismerkedés;

a rövidírás jelöléseinek elsajátítása, 

A rövidírás készségszintű használata és olvasási sebességének növelése;

A Braille-könyvtárral kapcsolatos ismeretátadás;

Braille-alapú adaptált játékokkal történő megismerkedés;

Tájékoztatás a Braille-alapú, szöveges bevitel lehetőségéről okoseszközök használatával.

 

Valóban pontosabb és mélyebb ismeretekhez juthatunk konkrét olvasás által, mint a képernyőolvasó szoftverek által?

 

A fenti kérdésre az a válaszom, hogy bizonyos esetekben mindenképpen. Ugyanakkor hangsúlyozni szükséges, hogy nem állt meg a fejlődés, és a pontírás használata mellett elköteleződött emberek is ma már sokmindent számítógép, okoseszközök és képernyőolvasó szoftverek segítségével oldanak meg. Tehát nem olvasunk mindent kizárólagosan pontírásban. Tapasztalatom szerint az a látássérült ember, aki elég jó szinten olvassa a pontírást és legalább felhasználói szinten megtanulta használni az informatikai, illetve okoseszközöket, az eszközhasználat megválasztásának szabadságával élve feladataihoz igazítva tud differenciáltan élni a különböző tanulást és munkát segítő eszközökkel és módszerekkel.

 

Végül egy rímbe szedett közmondással zárom, amelyet először képernyőolvasó szoftver által felolvastatva hallgattam meg, mégpedig többször is, de a szóhatárok "egybemosódása" miatt nem tudtam pontosan értelmezni az elhangzottakat. Szóról szóra felolvastatással sikerült értelmeznem a négysoros versikét. Pontírásban azonban elsőre is érthető és világos a mondanivalója. Ez a tapasztalat önmagáért beszél, és végsősoron választ ad a kérdésre.

 

"Azt mondják a hatalmasok,

Hogy akinek hat alma sok,

Annak elég hatalmas ok,

Hogy ne legyen a hatalma sok!"


 

Mindenkinek jó írást és olvasást kívánok - mégpedig a szó eredeti értelmében.

 

Bieber Mária

(Budapest, 2021. február 21.)

Made by FortuNet
Oldal tetejére